Mikey és az új Alvezér [Mikey x Oc]

1.

Katsumi szemszög

Egyik szombati reggelen. Én csak sétálgattam a környéken, amikor észrevettem a bátyámat Takemichivel beszélgetni. Mivel nem találtam otthon Drakent, ezért úgy gondoltam elmegyek megkeresni, de már nem kell, mert hogy végre megtaláltam.

- Bátyám! — Szóltam oda, mire mindketten egyszerre néztek rám.

- Oi, húgom! Te mégis mit keresel itt? — Kérdezte egyik szemöldökét felhúzva Draken.

- Ja, semmit. Csak öm... kíváncsi voltam hogy hol vagy. — Válaszoltam egy ravasz mosoly kíséretében.

- Szia Katsumi! — Köszönt egy nagy mosollyal arcán Takemichi.

- Csövi faszikám! — Köszöntem vissza ugyanazzal a ravasz mosolyommal, mint az imént.

- Faszikám? — Kérdezték egyszerre.

- Ne beszélj ilyen csúnyán Katsumi! — Szólt rám Draken, de én nem igazán foglalkoztam vele.

- Te meg ne szóljál rám bátyám. Úgy beszélek ahogy csak akarok.

- Amíg én vagyok az idősebb, addig azt csinálod amit én mondok húgom, meg amíg én vagyok érted a felelős!

- Nem érdekel Draken. Ne velem foglalkozzál most, hanem inkább Takemichivel. — Néztem az említett személyre, aki csak is engem figyelt. - Amúgy mizujs van?

- Semmi különös. Veled Katsumi? — Kérdezte.

- Velem sem Takemichi. Szét unom az agyam. — Válaszoltam kissé unottan.

- Á értem. Ezzel mi is így vagyunk a tesóddal, nem igaz Draken? — Nézett rá Takemichi.

- Ja. — Nézett ő is rá.

- Nem semmi. — Mondtam őket nézve.

Miközben beszélgettünk mind a hárman, megjelent egy középsulis srác. Magas volt. Fekete haja volt, benne sok helyen sárga tincsekkel. Csak mosolygott egyfolytában. Mikor odaért hozzánk, mind a hárman egyszerre néztünk az alakra. Draken és Takemichi egyből felismerte.

- Jaj ne! Ez Hanma, a Valhalla vezére! — Gondolta magában Takemichi.

- Hanma. — Szólalt meg Draken, akinek az arckifejezése eléggé mérges volt.

- Nocsak. Kiket látnak szemeim. A Toman két tagját! Micsoda véletlen hogy itt futunk össze, Draken és Takemichi! — Nézett rájuk Hanma.

- Oi! Itt egy nagyon csini kislány is! Hát te meg ki vagy kis hölgy? — Nézett én rám egy ravasz mosoly kíséretében.

- Katsumi Ryuguji vagyok. — Válaszoltam semmit mondóan.

- Ó, csak nem Draken húga lennél? — Kérdezte hatalmas mosollyal arcán.

- De, igen Hanma! Ő a húgom, és ne merjél mégcsak hozzá érni, mert különben véged! — Szólt rá Draken, aki a derekamnál fogva szorosan magához húzott.

- Oi, Draken! — Szóltam rá, és lenézett rám.

- Csend Katsumi! — Szólt vissza.

- Ejha! Úgy tűnik a bátyád nagyon megóv téged, kislány! — Mosolygott folyamatosan Hanma.

- De engem egyáltalán nem kell megóvni! Tudok én magamra vigyázni! — Löktem el nem erősen magamtól Drakent, aki csodálkozva nézett.

- Tudsz magadra vigyázni? Nem vagy te semmi! — Mosolygott még mindig. - Ha most jobban belegondolok, akkor te a bandámnak igazán nagyszerű tagja lehetnél, Katsumi! Csak még az a kérdés, hogy tudsz e jól verekedni lány létedre.

- Igen, tudok. Nagyon is! — Vágtam rá.

- Ohh, valóban? — Kíváncsiskodott.

- Valóban.

- Nahát, nahát. Nem gondoltam volna ezt rólad kislány. Bár mondjuk ez teljesen egyértelmű, mivel ilyen bátyád van, mint például Draken.

Erre nem válaszoltam semmit. Draken és Takemichi már-már egyre dühösebbek voltak.

- Figyelj csak Katsumi. Gyere el velem most a bandámhoz. Kiválasztok neked egy embert, akivel verekedned kell. Ha kiütöd, péppé vered és győzedelmet aradsz, akkor a Valhalla tagja leszel! — Jelentette ki Hanma nagy büszkeséggel.

- Csak ennyi lenne annak eléréséhez a teendőm? — Húztam fel egyik szemöldököm.

- Igen. — Válaszolta még mindig mosolyogva. - Na szóval? Mit mondasz?

- Legyen. — Vágtam rá egyből.

- HOGY MI? — Nézett rám egyszerre Draken és Takemichi.

- Ugye ezt most nem mondod komolyan?? — Kérdezte dühösen Draken.

- De. Határozottan komolyan mondom. Én szívesen csatlakozom egy fiú bandába! — Mondtam.

- De hát Katsumi! Ne csináld már ezt! Ő a Toman ellensége, vagyis a mieink! — Kiabálta Takemichi.

Erre már nem mondtam semmit. Úgy csináltam mint aki meg sem hallotta.

- Akkor induljunk, Hanma. — Néztem rá, aki csak mosolygott mint a tejbetök (xD).

- Rendben van kislány, menjünk. Ég veletek Draken és Hanagaki! — Nézett még rájuk utoljára, majd elindult.

- Sziasztok. Majd valamikor találkozunk bátyám. — Néztem én is még utoljára rájuk, majd elindultam Hanma után.

Takemichi és Draken csak nézték ahogy elmegyünk. Drakenről teljes mértékben le lehetett olvasni, hogy iszonyatosan dühös.