Mikey és az új Alvezér [Mikey x Oc]

13.

Katsumi szemszög

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. Magántelefonszám volt, de még így is felvettem.

- Halo?

- Jó reggelt kívánok! — Szólalt meg egy férfi a vonal végén. - A kórházból telefonálok. Sano Manjiro magához tért a hajnal folyamán!

- Hogy micsoda?! — Pattantam ki az ágyból. - Tényleg?

- Igen, úgy hogy jöhet bármikor, amikor csak magának jó!

- Rendben, köszönöm! Viszhall! — Tettem le a telefont és azon nyomban indultam el Drakenhez.

- Bátyám! — Rontottam be a szobájába.

- Mmmh... mi van már?! — Kérdezte kómásan.

- Az előbb telefonáltak a kórházból! Mikey hajnalban magához tért!

- Hogy mi?! — Nézett gyors rám. - Akkor induljunk is be most!

- Rendben! — Mondtam is, majd elszeleltem készülődni.

Kb negyed óra elteltével már indultunk is be Drakennel a kórházba Mikeyhoz. Mikor beértünk, akkor rögtön elkezdtük keresni az orvosát, akit egyből meg is találtunk.

- Doktor úr! — Szólítottam meg az orvost, amire ő felfigyelt. Odasiettünk hozzá. - Üdvözlöm! Jöttünk, amilyen gyorsan csak tudtunk!

- Jó reggelt! — Köszönt Draken az orvosnak.

- Jó reggelt! — Köszönt a doktor is.

- Hogy van Mikey?! Milyen az állapota?! — Érdeklődtem kissé idegesen.

- Nyugodjon meg, hölgyem. Minden rendben van az úrfival. Szerencsére nincsen semmi probléma. Vannak még fájdalmai, az tény, de nincs és nem is lesz semmi baj. Még egy pár napig biztos, hogy itt kell lennie. Amint jobban lesz és kiváló lesz az állapota, akkor hazamehet. — Válaszolt egy enyhe kis mosoly kíséretében.

- Rendben, köszönjük! — Mosolyodtam el enyhén. - Bemehetünk hozzá?

- Persze, menjenek csak nyugodtan. Most éppen nem alszik, hanem nézelődik csendben. Nemsokára úgy is kapja a reggelit, úgy hogy egy kis ideig nem fog aludni. Ha bármi van, kérem azonnal értesítsenek!

- Rendben. — Bólintottam, majd el is indultunk Mikey kórtermébe.

Mikor benyitottunk, megláttuk, ahogy Mikey a kissé sápadt arcával nézelődött mindenfelé. Boldoggá tett az, hogy nincsen már komoly baja és hogy jól van. Draken meg én odamentünk hozzá.

- Mikey.. — Szólítottam meg kissé halk hangon, amire felfigyelt és lassacskán rám szegezte tekintetét.

- K-Katsumi... — Szólított a nevemen gyengéden, miközben az egyik kezét felém kezdte el nyújtani, amit én meg is fogtam óvatosan, miután felfigyeltem arra.

- Jól vagy, szívem? Minden rendben? — Kérdeztem egy enyhe kis mosoly kíséretében.

- I-Igen. Sz-Szerencsére jól v-vagyok, m-meg minden. — Válaszolt ő is szintén egy enyhe picuri mosollyal. - É-És te hogy v-vagy kicsim? M-Minden okés?

- Igen, persze. Minden rendben.

- A-Akkor jó. É-És a gyűlés?

- A gyűlésen is rendben volt minden. Nem volt semmi probléma. Bár... az a baromarcú Hanma a színre lépett sajnálatos módon, de azon kívül minden oké volt.

- H-Hogy mi?! O-Ott volt H-Hanma is?!

- Igen, de nyugodj meg. Elküldtem a halál faszára.

- B-Biztos?

- Persze, nyugi. Aggodalomra semmi ok.

- R-Rendben..

- Egyébként, nem csak egyedül jöttem. Itt van Draken is. — Fogtam meg az említettnek a kezét és magam mellé húztam.

- K-Kenchin.. — Szólította meg a fiút.

- Szervusz, Mikey. Hogy vagy?

- J-Jól vagyok, k-köszönöm. Te?

- Én is. Minden rendben van velem is.

- Ö-Örülök. — Mosolyodott el enyhén Mikey.

- Hmm.. — Mosolyodott el kicsit Draken is.

Kb egy negyed órát el beszélgettünk Mikeyal, majd azonban egy kis idő elteltével úgy gondoltam, hogy elkéne indulni, hogy had pihenjen.

- Mikey. Mi szerintem... indulunk is.

- Ahj, m-muszáj? Máris? — Szontyolodott el a fiú.

- Igen. Majd jövünk még szívem, ígérem. — Mosolyogtam enyhén.

- R-Rendben, Katsumi. V-Vigyázzatok magatokra és a-adjátok át üdvözletem a t-többieknek is.

- Okés, úgy lesz Mikey.

- Szeretlek, életem.. — Hajoltam oda kedvesemhez és csókoltam meg óvatosan, amit ő ugyanúgy viszonzott.

- É-Én is szeretlek, k-kicsim.. — Suttogta, miután elváltak lassan ajkaink.

- Szia Mikey! — Köszöntünk el Mikeytól egyszerre Drakennel.

- Sz-Sziasztok. — Köszönt el tőlünk ő is, majd elhagytuk a szobát és elindultunk haza.