Mikey és az új Alvezér [Mikey x Oc]

5.

Katsumi szemszög

Másnap reggel. Kómásan megébredtem. Ránéztem a telefonomra, ami vasárnap 7:00 órát mutatott. Igazából egyáltalán nem izgatott az, hogy már vasárnap van, mert jövő héttől már nincs suli, mivel hogy hálisten nyári szünet vette kezdetét a múlt héten, úgy hogy "happy" van.

Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és neki láttam a szokásos reggeli teendőmnek, majd elmentem a konyhába reggelizni. Mikor odaértem, észrevettem Drakent, aki csak csendben maga elé nézve evett. Úgy csináltam, mint aki észre sem vette volna őt. Vettem elő tányért, evőeszközt és neki láttam a reggelim készítésének.

- Neked is jó reggelt, Katsumi. — Szólalt meg Draken még mindig maga elé nézve.

Az említettre szegeztem tekintetem csendben.

- Jó reggelt, Draken. — Köszöntem semmit mondó arckifejezéssel, majd vissza fordultam a reggelimhez.

Folytattam tovább a kajám készítését. Nemsokára készen is lettem vele. Leraktam az asztalra, leültem Drakennal szembe és elkezdtem enni a(z) (gondoljatok ételnek amit csak szeretnétek :3).

Csak a tányéromat néztem. Eszemben sem volt a bátyámra nézni. Féltem kicsit.

Draken kis idő elteltével felállt az asztaltól és szó nélkül elment. Fogalmam sem volt, hogy hova megy, de hát nem igazán érdekelt.

Pár perc múlva be is fejeztem a reggelit. Felálltam az asztaltól, be raktam az eszközöket a mosogatóba és vissza mentem a szobámba. Magamra vettem valami egyszerű kis nyári ruhát és cipőt, majd elindultam otthonról.

Miközben mentem valamerre, észrevettem Mikey-t és Drakent beszélgetni. Nem akartam velük összefutni, ezért más irányba mentem tovább.

Kis idő múlva meghallottam a telefonom értesítés jelző hangját. Megálltam, kiszedtem a zsebemből és ránéztem. Észrevettem, hogy Hanma írt egy SMS-t.

- Na, csodás. — Mondtam kissé unottan.

Megnéztem amit írt. Ezt tartalmazta:

Hanma:
Szervusz Katsumi! Gyere el légyszíves a bázisunkra 9:00-re! NEM kilenc után, hanem PONT kilencre! Várunk!

Miután elolvastam, vissza írtam neki:

Igenis! Ott leszek!

Ránéztem az időre. 8:40 volt. Igyekeznem kellett, mivel csak 20 percem volt ahhoz, hogy odaérjek kereken 9:00-re.

Az adott időpontban értem a helyszínre. Mindenki ott volt már.

- Sziasztok! — Üdvözöltem hangosan mindenkit, amire felfigyeltek.

- Szia Katsumi! — Üdvözöltek egyszerre.

- Szervusz! Örülök hogy megjöttél időben! — Jött oda hozzám Hanma.

- Üdvözletem, vezér uram. — Üdvözöltem, amin csak a szokásos módján mosolygott.

- Na szóval azért hívattalak ide Katsumi, meg a többieket is, mivel van pár dolog, amiről beszélnünk kell, mégpedig a bandánkon belüli dolgokról. — Mondta még mindig azzal a mosolyával.

Én erre csak bólintottam egyet, ahogy mindenki más is. Hanma neki is látott a beszédjének.

Miután ezzel végeztünk kb egy félóra múlva, elengedett mindenkit. Én úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálgatni a környékre, mivel otthon csak unatkoznék.

Elköszöntem a bandától, majd el is indultam. Miközben sétálgattam, megláttam Mikeyt, ahogy ül egy padon és csak szomorkás arckifejezéssel néz maga elé. Megálltam. Eléggé megakadt a fiún a szemem, hiszen még mindig nagyon szeretem. Megsajnáltam.

Egy kis ideig néztem, majd úgy gondoltam odamegyek hozzá. Úgy is lett. Sóhajtottam egyet, majd lassan tényleg odamentem hozzá.

- Mikey-kun.. — Szólítottam a nevén, amire ő rám nézett.

- Katsumi? — Lepődött meg.

Leültem mellé és ránéztem.

- Mi a baj? — Kérdeztem kissé aggódó tekintettel.

- Szerinted? — Nézett rám a szomorkás tekintetével.

- H-Hát... n-nem tudom.. — Dadogtam.

- Pedig ez elég egyértelmű. Egyszerűen fáj nekem az, hogy te a Valhalla tagja vagy. Én rohadtul nem akarom azt, hogy te közöttük legyél, Katsumi! Hidd el, hogy te nem vagy odavaló! Ott csak boldogtalan lennél! Én tudom, érzem! Csak jót akarok neked! Kérlek szépen, Katsumi, hidd el nekem! — Mondta már eléggé idegesen.

Én csak szótlanul néztem Mikey szemeibe, ahogy ő is az enyémbe. El szomorodtam. Nagyon rossz érzés volt így látni őt. Nem gondoltam volna, hogy Mikey így aggódik miattam. Azt sem gondoltam, hogy ő csak jót akar nekem és azt sem, hogy fájni az, hogy én a Valhalla tagja vagyok. Igazából ez amit az imént mondott, ez nagyon boldoggá tett engem, hiszen pont a szerelmem, akibe én már rég szerelmes vagyok, az mondott nekem ilyeneket. Egyszerűen ez rettenetesen boldoggá tett.

- Mikey-kun.. — Suttogtam, amire a fiú eléggé felfigyelt.

- Katsumi. Én édes drága szerelmem.. — Suttogta Mikey.

Ennek hallatán a szemeim kissé tágra nyíltak a meglepettségtől. Sano Manjiro, a Toman vezére, aki nekem már rég tetszik, az most úgy hívott, hogy "én édes drága szerelmem"? Egyszerűen abban a pillanatban azt hittem, hogy ott ájulok el.

A fiú lassan odahajolt hozzám, majd egyik kezét az arcomra tette, közben mélyen a szemembe nézett, én meg az övébe. Kissé elpirultam.

Csak síri csendben néztük egymás szemét. Mikey pár másodperc elteltével lassan megcsókolt.

Csak néztem magam elé csodálkozva. Azt hittem elolvadok. Imádnivaló volt a csókja. Habozás nélkül viszonoztam a csókot.

Kb egy 2 percig csak csókolóztunk. Draken az egész eseménynek a szemtanúja volt. Egy fa mögül figyelte az elejétől a végéig az eseményeket.

Nemsokára ajkaink lassan elváltak egymástól. Egyből Mikey tekintetével találkoztam. A keze még mindig ugyanúgy az arcomon volt. Miközben egymást néztük, az egyik kezemet a fiúéra tettem, ami az arcomon pihent.

- Szeretlek... Katsumi.. — Illesztette homlokát lassan az enyémre.

- Én is szeretlek, Mikey.. — Suttogtam, majd a fiú ismét megcsókolt, amit én viszonoztam.