Mikey és az új Alvezér [Mikey x Oc]

15.

Katsumi szemszög

Reggel kb olyan 8:00 körül lassan, de tényleg nagyon lassan elkezdtek kinyilni a szemeim. Még álmos voltam az éjszakai kis hancúrozásunk miatt, de amint ránéztem az órára és figyelembe vettem, hogy már ennyi az idő, úgy döntöttem felkelek. Próbáltam minél lassabban és csendesebben kikelni az ágyból Mikey mellől, nehogy még a végén felébredjen miattam. Hagytam nyugodtan aludni, olyan kis imádnivalóan szundikált.

Felvettem valamilyen otthoni egyszerű felsőt és nadrágot, majd papucsot húztam, aztán indultam is lassú tempóban egyenesen a fürdőszobába megmosakodni, stb.

3 perc elteltével már ki is léptem a fürdőszobából és indultam le a konyhába. Csináltam magamnak egy kis szokásos reggeli kávét, mellé pár db dorayakit, majd leültem az asztalhoz és neki láttam enni és kávézni, közben csak járt az agyam megállás nélkül.

- Ez az éjszaka Mikeyal igazán csodás volt. Nagyon jól éreztem magam, lefogadom ő is pontosan így érez. Boldoggá tesz, hogy vele lehettem először, nyílván ezzel persze nem arra következtetek, hogy majd mással is leszek. Sosem lennék arra képes, hogy megcsaljam ezt a fiút.. — Gondoltam magamban.

Pár perc múlva azonban valaki megzavarta a gondolkodásomat, mégpedig Draken.

- Jó reggelt, hugi! — Köszönt egy enyhe kis mosoly kíséretében.

- Ooh, jó reggelt neked is, Onii-sama! — Néztem rá én is egy enyhe mosollyal.

- Na, mizu? Mesélj. Milyen volt az estétek Mikeyal?

- Hát amm... — Pirultam el kissé mélyen. - Egész jó..

- Mit csináltatok? — Kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.

- Hát hogy is mondjam...

- Igeen?

- Hát az van, hogy mi...

- Igen, hugi? Mi történt köztetek? Mit csináltatok?

- Hát én... lefeküdtem vele.. — Néztem el másfelé kínomban, egyenesen az ablakra, majd azon kifelé, miközben még mindig elvoltam pirulva.

- H-Hogy mi? — Döbbent le kissé a válaszom hallatán. - Ez most komoly?

- I-Igen. Tán... baj? — Néztem vissza rá lassan.

- 14-15 évesek vagytok mégcsak, basszus! Nem vagytok még ehhez kissé fiatalak, édes drága kishugom?!

- H-Hát de, de már nem bírtunk uralkodni magunkon és végül ez így végződött. — Néztem le az előttem lévő tányérra, amin a dorayakik díszelegtek.

- Aah, értem. Hát nem vagytok semmik, de tényleg!

- Sajnálom, bátyám. — Néztem vissza Drakenre.

- Eeh, mostmár oly mindegy. — Sóhajtott, majd felment a szobájába, én meg szépen lassan folytattam tovább, amit elkezdtem, miközben a most az imént történteken kezdett el járni az agyam.

Mikey szemszög

Felébredtem, majd arra voltam figyelmes, hogy lent valahol Katsumi és Kenchin beszélgetnek. Szinte mindent hallottam, az elejétől kezdve a végéig. Kenchinnek nem igazán tetszett, ami köztünk történt Katsuval az éjszaka, pedig milyen jó is volt. Kár, hogy olyan gyorsan eltelt...

A kis hallgatózásom után kikeltem kissé lassú tempóban az ágyból, majd felkaptam vissza a ruháim és lementem Katsumihoz. Mikor leértem, akkor egyenesen a konyhába vettem az irányt, majd ott megpillantottam a kis szerelmemet, aki éppen dorayakit reggelizett, mellé pedig egy friss csésze kávét ivott.

- Jó reggelt, hercegnőm! — Köszöntem neki egy nagy mosoly kíséretében, miközben odamentem a háta mögé és lassan átöleltem.

- Jó reggelt, cukorfalatom! — Üdvözölt ő is egy mosollyal az arcán. - Hogy aludtál?

- Hmm, egészen jól, főleg hogy még te is ott aludtál velem. — Adtam egy puszit az arcára, amit egy kis cuki kuncogással díjazott.

- De cuki vagy, Mikey! Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek, picim!

- Nem eszel te is velem? Van még itt dorayaki ám, ha kérsz. Egyél csak nyugodtan!

- Hát rendben, köszi kincsem. — Lassan elengedtem, majd én is főztem magamnak egy kis kávét, odaültem hozzá és elkezdtem vele együtt reggelizni, közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk.

Kis idő elteltével azonban olyan dolog történt, amire semelyikünk sem számított...