A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./19. fejezet: Vizsgaidőszak

"Vagy negyed órája sétálhattak, mikor "véletlenül" a Szükség Szobája felé tévedtek, ami talán Sophie érdeme volt, tekintve, hogy mennyire ismerte már Jamest, ezért kitűnően tudta befolyásolni.
– Mi lenne ha bemennénk? – vetette fel James, és már lépett is volna a falhoz, de Sophie megelőzte.
Háromszor végigsétált a fal előtt, mire megjelent előtte az ajtó. Sophie az ajtóhoz lépett, és kitárta, majd inkább maga elé engedte Jamest, aki gyanútlanul lépett be a sötét szzobába. Sophie és Dennis követték, majd miután bezárták az ajtót, felkapcsolódott a világítás, és a többiek egyszerre ugrottak elő a rejtekhelyeikről.
– Meglepetés! – kiáltották kórusban."

James egy pillanatra hátrahőkölt a meglepetéstől, de aztán szélesen elvigyorodott.

– Tudtam én, hogy fogtok valamivel készülni – csóválta a fejét vigyrogva.

– Mivel egyszerűen esélyünk sem volt elfelejteni – nevetett Sophie. – Na, de ez a tiéd – mutatott Emily irányába, aki egy jókora csokoládé tortát tartott a kezében.

Emily mosolyogva lépett közelebb az öccséhez, és felényújtotta a tortát, amin tizenkét gyertya égett a születésnapos tiszteletére. James odahajolt, és elfújta a lángokat.

– Kívántál valamit? – kérdezte Dennis barátja mellé lépve.

James csak bólintott, és már fordult egy kis asztal felé, amire az ajándékokat rakták.

– Nem akartál volna fogadni, hogy rögtön az ajándékra fogja vetni magát? – kérdezte nevetve Sophie-tól Dennis.

– Nem, mert akkor tuti te nyertél volna, és azt nem hagyhatom – mondta ravaszul vigyorogva Sophie.

Közben James sorra bontotta ki az ajándékokat, hogy aztán rögtön az ételekre vethesse magát.

– Nem akartok kicsit bulizni? – tette fel a kérdést, mikor mindennel végzett.

– Jó ötlet! – csillant fel Daniel szeme. – Kár, hogy nem úgy készültünk!

– Ki mondta, hogy nem úgy készültünk? – kérdezte felháborodva Lucas, mint akit sért, hogy megkérdőjelezik a felkészültségét.

– Hiszen mi felkészültünk – háborodott fel Ethan, és előhúzott egy dobozt. – Direkt így készültünk, mert tudtuk, hogy minek örülnél – tette hozzá vigyorogva, és kivett a dobozból egy varázsvevőt. Lerakta az ajándékok mellé, és a következő pillanatban már fel is csendült a zene.

– Jé, ez volt karácsonykor is – örült Bethany. – Nem akartok táncolni?

A lányok szívesen mentek, de a fiúkat nem igazán izgatta a tánc.

– Valamivel kéne koccintanunk az ünnepeltre – vetette fel Brian. – És most nem a hozott töklevekre gondoltam.

– Jó is, hogy mondod, különben nem használtuk volna fel ezeket! – kapott a fejéhez Ethan, azzal előhúzott a dobozból három üveg pezsgőt.

– Ezek megfelelnek? – kérdezte vigyorogva.

– Hát, még mennyire – bólogatott Daniel, és már nyújtotta is a poharát.

Ethan és Lucas széttöltötték az italokat, majd körbeálltak, és Emily emelkedett szólásra.

– Drága kisöcsém, James! – kezdett bele a szövegébe, mire James csak alig bírta elrejteni fintorát. – Szeretnék boldog tizenkettedik születésnapot kívánni. Remélem, ez az éved jól telt, és kívánok még sok szép ilyen születésnapot neked, mint az idei. És most koccintsunk az ünnepeltre!