A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./22. fejezet: Különös látomás

„Szinte vágni lehetett az izgalommal teli néma csöndet...
A Hollóhát gólt dobott...
És Ruby Evans felemelte a kezét, amiben ott ficákolt a cikesz..."

A stadionban még mindig néma csönd volt, valószínűleg még mindenki a történtek hatása alatt állt. Aztán hirtelen mindenki egyszerre kezdett el üvölteni és éljenezni, Griffendélesek és Hollóhátasok egyaránt. Larry is valószínűleg magához tért, mert a bíztatástól rekedt, de döbbent hangon harsogta bele mágikus mikrofonjába az eredményt.

– ÉS RUBY EVANS KAPTA EL A CIKESZT, ÍGY A VÉGEREDMÉNY SZÁZNYOLCVAN-SZÁZNYOLCAN, AMI AZT JELENTI, HOGY A MÉRKŐZÉS DÖNTETLEN LETT.

Sophie és Dennis állva tapsoltak, a közönség őrjöngött. De a kérdés még ott lebegett a levegőben. Akkor kinyerte a bajnokságot?

– A tanárok vitatják meg a meccsek eredményét – folytatta Larry immár normális hangerővel. – Már csak pár perc, és megtudhatjuk, hogy idén ki nyerte a kviddicskupát.

Sophie és Dennis egymás kezét görcsösen szorongatva drukkoltak a csapatuknak, míg oda nem lépett hozzájuk Shaw.

– Gyertek! – mondta a többiek felé intve, és Sophie meg mert volna rá esküdni, hogy a szigorú csapatkapitány arcán valami mosolyfélét látott átsuhanni. Odavezette őket a csapat többi tagjához, akik idegesen várták az eredményhirdetést. – Ne idegeskedjetek! – szólt rájuk Shaw erőteljes, ám mindenki legnagyobb meglepetésére szelíd, derűs hangon.

– Tessék? – kapta fel a fejét Emily, aki eddig a lábát figyelte, amivel idegesen dobolt a földön.

– Hogy érted, hogy ne idegeskedjünk? – nézett Shawra értetlenül Paula. – Hiszen nem te mondtad mindig, hogy a győzelem a fontos? Sőt, úgy három órával ezelőtt még ezt állítottad.

Shaw elmosolyodott, mire a csapata minden egyes tagja kivétel nélkül megdörzsölte a szemét, hogy jól látta-e, mire a csapatkapitány – valószínűleg a csapat tagjai előtt először – őszintén elnevette magát.

– Nem, nem kell idegeskednetek – jelentette ki. – Teljesen mindegy, mi lesz az eredmény, én büszke vagyok rátok, hisz már nyertünk. Nyertünk egy szuper csapatot, akik megtették azt, amire senki sem számított. Döntetlen játszottak Tina Barker legyőzhetetlen csapata ellen, sőt elhalászták előlük a cikeszt. Csak gratulálni tudok!

Sophie és a többiek csak pislogtak.

– Hát ez... – nyögte ki végül döbbenten Lily.

– Biztos te vagy az igazi Adam Shaw? – vonta fel a szemöldökét döbbenten Jasmine.

Shaw felnevetett.

– Igen, én vagyok az. Úgy érzem, a sok kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Szóval akármi lesz, ne felejtsétek, hogy már nyertetek.

Sophie-nak meg kellett törölnie a szemét, annyira megindították Shaw szavai. Körbenézett, és nemcsak ő volt így. Lily és Ruby szemében is könnyek csillogtak.

– Nélküled ez nem ment volna – mondta végül Ruby. – Köszönjük, hogy felkészítettél minket erre a meccsre!

– Én köszönöm, hogy majdnem megnyertétek nekem a meccset – mosolygott rájuk Shaw.

– Csapatölelés! – rikkantotta Jasmine, azzal a többiekkel együtt a meglepett Shaw nyakába ugrottak.

– ÉS MEGSZÜLETETT AZ EREDMÉNY! – harsant fel Larry hangja.

– Itt az idő – bontakozott ki a csapata öleléséből Shaw, és felterelte őket az emelvényre, ahol már ott volt a Hollóhát csapata is.