„– Én megyek aludni – jelentette ki határozottan Sophie.
Elindult az ajtó felé, de Ryan ismét megakadályozta ebben. Sophie dühösen leült egy székre, és hallgatásba burkolózott. Ryan és James is követték a példáját. Egyikük se szólt egy szót se, pedig mindkettejükön látszott, hogy lenne mondanivalójuk. Így ültek legalább fél óráig, míg nem halk kattanással nyílt az ajtó."Blake professzor belépett az irodába, és leült a három gyerekkel szembe, az asztalához.
– Azt hiszem, mindannyian magyarázatra szorulunk – mondta Blake, miután semelyik gyerek nem volt hajlandó megszólalni.
Sophie konokul hallgatott, és közben látta, hogy Ryannek és Jamesnek sincs túlzottan kedve megszólalni. Végül Blake elégelte a kínos csendet, ami beállt közéjük.
– Akkor kezdje mondjuk Sophie – mondta.
– Mit mondjak? – kérdezte ingerülten Sophie.
– Az egészet. Hogy találkoztál Domiannel? – kérdezte Blake, mire Sophie már konkrétan egy kihallgatáson érezte magát.
Kelletlenül elmesélte a találkozásaikat Denemmel, de közben egyszer sem pillantott Blake-re. Miközben beszélt, látta, hogy Ryan egyre feszültebb lesz, de nem tudta mire vélni. Mikor befejezte, csönd állt be közéjük, amit végül Blake tört meg.
– Akkor, ha jól sejtem, tudod már kicsoda Domian – sóhajtott.
– Azonkívül, hogy egy gyilkos és a maga testvére, semmit – mondta Sophie megvetően.
– Emlékszel a vezetéknevére? – kérdezte hirtelen Ryan.
Sophie olyan hirtelen fordult felé, hogy kis híján leesett a székről. Ryan sürgető pillantása láttán bólintott.
– Denem. De nem értem, innen hogyan tudhatnám... – kezdte, de Ryan félbeszakította.
– Nem emlékszel senkire a történelemből, akit Denemnek hívtak? – vágott a szavába.
Sophie csak megrázta a fejét.
– Miért, te igen? Tudod, hogy jobb vagy mágiatörténetből, és nekem is csak... – kezdte, de Ryan megint közbevágott.
– Tom Rowle Denem – jelentette ki.
– Az ki? – kérdezte meglepedten Sophie.
– Voldemort – szólt közbe csendesen James.
– Az a Voldemort? A feketemágus? Aki megölte a szüleidet?– kérdezte Ryantől döbbenten Sophie.
– Pontosan – válaszolt a fiú helyett Blake. – Domian a fia.
– Akkor maga... akkor maga Voldemort lánya? – hebegte Sophie.
Blake nem szólt semmit, amit Sophie egy igennek könyvelt el.
– Én megbíztam magában! – fakadt ki. – Pedig... pedig maga is a halálom akarja. De ki kell ábrándítanom, ez nem fog sikerülni – sziszegte.
Már csak azt vette észre, hogy áll, és minden ízében remeg a dühtől és a csalódottságtól.
– Sophie, hadd magyarázzam meg... – kezdte Blake, de a lány már nem törődött vele. Se vele, se Ryannel, aki megnyugtatóan megfogta a karját. Sophie csak dühösen rápillantott barátjára, aztán kirántotta a karját a kezéből, és kiviharzott a szobából. Amint halló távolságon kívülre ért, futásnak eredt.
– Töklepény – morogta Sophie, mikor elérte a Griffendél klubhelyiségének bejáratát.
– Jó étvágyat! – motyogta szórakozottan a Dáma, majd festményestül előrelendült.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett
FantastikSophie Blacksmith mugli születésű boszorkány, aki most készül első évére a Roxfortba két testvérével, Ivyvel és Emmával és unokatestvérével, Arianával. A többi mugli születésű mágussal ellentétben ő mindent tud a Roxfortról, így hamar be is illeszke...