Minden ami ezen a nyáron történt

8.

2021. 06. 17. Csütörtök

Kristóf

Nem tudom mitörtént velem. Már születése óta ismerem Hangát, de olyan érzelmek járják át a testem, amikor a közelében vagyok, amilyet még egy lánnyal sem éreztem. Egyszerűen megijeszt a tény, hogy szeretek Hangával lógni. Pedig tudom, hogy nem lenne szabad, hiszen Bende a legjobb barátom, nem tehetem ezt mind tönkre.

De valahogy mégis élvezem a Hangával töltött időt.

Az első "találkánk"-ra is félve vittem el. Gondoltam jobb lesz, ha megteszem az első lélést. Azt hittem, majd butaságnak találja a piknikezést, és lelép. De tévedtem. Nagyon sokat beszélgettünk. Úgy láttam, neki is jót tett ez a program. Minél többet látom, annál jobban megkedvelem ezt a lányt.

Ahogy ismerem szokása szerint, maga alatt van folyton, amit persze meg is értek. Szeretném, ha lelkileg rendben lenne. Tudom, az elmúlt egy évben sok rossz dolog érte őt. Én viszont csak segíteni szeretnék neki mindezt átvészelni. Azon vagyok, hogy segítsek neki rendbe jönni. Lehet ez a Balatoni kiruccanás jól is jön majd.

Egésznap mást sem csináltam, mint feküdtem, és görgettem a közösségi oldalakat. Semmihez sem volt kedvem. Bár élveztem volna, ha Hangával valami jó program közepette lennék. De nem lehet. Még a végén félreért mindent. Vagy mégjobb.. lebuktatom magam. Azt meg végképp nem szeretném.

Azt sem szeretném, ha azt hinné, csak azért törődöm vele, hogy elfelejtsem Esztit. Pedig ez egyáltalán nem így van. Szeretek Hangával lógni. Szeretem a közelségét. Megnyugtat, felvidít, s boldoggá tesz.

De egyszerűen nem szabad. Tudom. Nagyon jól tudom. De mégis szeretnék vele minél több időt tölteni.

Már eléggé várom a holnapot. Ahogy megbeszéltük, péntek reggel indulunk. Nem lett volna helyén való, ha ellent mondok Hangának. Szerettem volna őt mindenben támogatni, s mellette állni bármikor. Így jónak láttam, ha inkább elmegyek vele.

A semmittevésemből végül az lett, hogy átnéztem Bendéhez. Nem akartam egyedül unatkozni.

Hanga

Ma reggel anya megkérdezte, hogy velük tartok-e keresztékhez. De aztán nekem nem sok kedvem volt menni, jobb ötletnek tartottam az egésznapi chips és csoki zabálást, a Netflix társaságában. Viszont amikor elfogyott minden édesség amit fellopkodtam a szobámba, és a sorozat utolsó részéhez értem, nem volt már ötletem. Mielőtt belehaltam volna a nagy semmittevésbe, felhívott Klaudia. Én pedig fogadtam a hívást.

- Szia Klau! Mizu? - szóltam bele.

- Szia Hanga. Semmi sok. Mit csinálsz épp? - kérdezte a barátnőm.

- Épp? Épp gondolkozom, hogy mit kezdhetnék magammal, hisz most faltam be egy csomó édességet, és fejeztem be egy sorozatot. - mondtam egyszerűen a programom.

- Na szuper. - felelte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Végülis.. - Akkor nem jönnél el velem új bőröndöt venni?

- Te eszed a bőröndöket? - kérdeztem unott hangon. Hiszen Klaudia arról híres, hogy nála egy bőrönd nem bírja tovább egy évnél.

- Most ezt miért kérded? - kérdezte, mint aki nem tudná.

- Tavaly is vettél egy bőröndöt.. Aztán az előtti éven is.. Aztán az előtt is.. - hadonásztam a kezemmel, bár tudtam, hogy ő ezt nem látja.

- Jaj... elkisérsz vagy nem? - tettette a sértődöttet.

- Persze, amúgy is unatkoznék itt egésznap. - mondtam nagy nehezen kikászálódtam az ágyból.

- Szuper! Felkapok valamit aztán indulok is. - mondta ujjongva. - Az utca fordulóban megvárlak. Na szia Hanga! - köszönt el kedvesen Klaudia.

- Szia szia. - köszöntem el. Majd ledobtam az ágyra a telefonom, és öltözni kezdtem.

Mivel amúgy sem szokásom kiöltözni, és csak az egyik plázába megyünk, egy sima farmer ami néhol szakadt, és egy 2x nagyobb póló is megteszi. A hajammal sem vacakoltam sokat,
simán felkontyoltam. Fogtam a táskám, majd a hátamra kaptam, és elindultam a földszintre.

Bende mint minden áldott nap, ma is a barátnőjénél, Majánál tölti minden szabadidejét.
Nagyon irigy vagyok a testvéremre, hogy neki sikerült megtalálnia a nagy Ő-t.
Persze örülök is neki, meg minden, nem erről van szó. Csak néha, ahogy elnézem őket, átfut az agyamon, hogy "Engem mikor fog valaki ugyan így szeretni, megbecsülni, s óvni?" valószinűleg soha. Egy ilyen embert ki szeretne, mint én?

Elhesegettem ezeket a buta gondolatokat, felkaptam az asztalról a kulcsot, felhúzalkodtam, és bezártam magam mögött a bejárati ajtót.

Hát ez meg? Ő meg mit keres itt? - kérdeztem magamtól, amikor megláttam a kapunkban ácsorgó Kristófot.

- Szia Kristóf! Hát te? - kérdeztem a kapuban álló fiútól. Meglepődtem, hisz Bende nincs itthon. Vagy ezt Kristóf nem is tudja?

- Szia, Bende itthon? - kérdezte, miközben sétált be a kapun.

- Nincsen. - mondtam elsétálva mellette, ő pedig csak értelmetlenül nézett vissza rám.

- Miért? Hol van? Majánál már megint? - kérdezőködött unottan, miközben utánam koslatott.

- Telitalálat. - mondtam

- Na, most unatkozhatok egyedül. - mondta, majd lebiggyesztette alsó ajkát, akár egy kiskutya.

Kuncogtam egyet, majd intettem Kristófnak és elindultam a dolgomra.

- Hanga! - kiabált utánam Kristóf. Megfordultam, válaszra várva.

- Te hová mész? - kérdezte.

- Klaudiának vennie kell egy másik bőröndöt. - mondtam, majd újra útnak eredtem.

Ő viszont beszállt az autóba, de mellettem lelassított. Nem álltam meg, ezért ő többször is rá feküdt a dudára.

- Mivan már? - álltam meg.

- Szállj be. - nyúlt át a másik ülés felőli ajtóhoz, hogy kinyissa.

- Mi? Nem. - mondtam szemöldököm ráncolva.

- Jaj ugyan már. A plázáig sétálni fogtok? - kérdezte unottan.

- Csak pár utcányira van innen. - sóhajtottam.

- Szállj már be, te jó ég. - forgatta szemeit hitetlenkedve.

Egy kis ideig tétováztam, aztán csak megadtam magam. Beszálltam, majd elmutogattam, merre van Klau. Ahogy mondta, a fordulóban várt. A telefonját nyomkodta, aztán mikor meglátott minket zsebébe csúsztatta. Majd amikor lelasítottunk előtte értetlenül nézett ránk.

- Hát te mit keresel itt? - kérdezte Kristóftól köszönés képpen Klaudia.

- Én is örülök neked. - mosolygott gúnyosan Kristóf.

- Jó bocs, Hangára számítottam csak. Nem gondoltam, hogy te is szeretnél részese lenni ennek a csajos napnak. - kuncogott Klau.

- Szállj már be. - mondta fejét rázva, bár én láttam ott egy sunyi halvány mosolyt is az arcán.

Miután már végre kiválasztotta, majd megvette Klau a bőröndöt, Kristóf felajánlotta, hogy elvisz minket kajálni. Viszont én nem szerettem volna, ha nekem fizeti a kaját. Bár Klaudia cseppet sem zavartatta magát. Tényleg jól esik, hogy Kristóf ennyire oda figyel rám, de nem szeretném, ha rám költené a pénzét. Sosem szerettem, ha valamit nekem fizettek.