Minden ami ezen a nyáron történt

4.

2021. 06. 15. Kedd

Hát eljött ez a nap is, a suli utolsó napja. Elkezdődött a nyár. Hurrá.

Sosem szerettem a nyarat, egyáltalán nem. Főleg nem azt, hogy a buszon a kapaszkodón csimpaszkodnak az izzadt 40+os pasik, közvetlen a fejem mellett. Nagyon gusztusos. Főleg mikor egy csubakka néz vissza rád.
És a legjobb az, mikor úgy érzem magam, mint egy nyársaláson a főétel.

A koncertek, a bulik, a strand, a kaják.. na ezek az igazi nyári dolgok. Ezek nélkül nem lenne nyár, a nyár.

Valahogy csak túlélem. Remélem.

Akárcsak egy zombi, úgy keltem ki az ágyból, majd lementem reggelizni. Még volt egy csomó időm, így hát csináltam magamnak rántottát.
Miután kész lett, leültem az asztalhoz, majd kómásan neki álltam a reggelimnek.

- Jó reggelt. - jött be anya a konyhába, Sárit ringatva, aki csak nyöszörgött.

- Jó reggelt. - köszöntem halkan fel sem nézve.

- Hogy aludtál szivem? - kérdezte anya, miközben melegítette a mikróban, Sári kakaóját.

- Fekve. - mondtam ironikusan, rá nézve.

- Milyen vicces kedvében van valaki ma reggel. - ültette le Sárit az etetőszékébe.

- Te hogy aludtál? - kérdeztem.

- Áh ne is beszéljünk róla, Sári egész éjjel nyűgös volt. Szinte nem nagyon aludt. - mondta anya.

- Anya pihenned kéne. Mi lenne ha ma itthon maradnék? - próbálkoztam.

- Szó sem lehet róla. Mész szépen iskolába. Ezt az egy napot, már csak kibírod. - mondta, majd kivette a cumisüveget. Válaszolni már nem tudtam, hisz Bende pont ekkor jött le a lépcsőn egy nagy ásítással üdvözölve.

- Reggelt' - mondta, majd neki állt a kávénak.

- Neked is. - mondtam nyűgösen. Aztán fogtam a tányéram, és beletettem a mosogatóba.

- Hát Hanga, jó szarul nézel ki. - jegyezte meg mellettem Bende.

- Jaj fogd már be. - indultam ki a konyhából.

- Át ment rajtad egy úthenger az éjjel? - kiábálta utánam.

- Menj a fenébe, Bende. - kiáltottam vissza.

- Áucs. - kapott a szivéhez szarkasztikusan Bende.

- Hanga! - szólt rám anya. Nem szerette, mikor káromkodunk a házban Sári előtt. Nem is értem. Még csak 2 éves, arra sem emlékszik, mitörtént az éjjel. Akkor ezt, hogy jegyezné meg?

A szekrény előtt elidőzve gondolkodtam, mégis mit vehetnék fel. Végül, egy kék magas derekú famernél, és egy fehér pólónál maradtam.
Felfogtam a táskám, a fülhallgatóm, és a telefonom. Mikor indultam ki a szobám ajtaján, egy kocsiajtó csapódást hallottam. Ez biztos Kristóf lesz. Vissza mentem, kinézni az ablakon. Hát, nem tévedtem.

Lesiettem, lekaptam egy zipzárost a fogasról, majd pont Kristóf mellett mentem ki a bejárati ajtón. Furcsán nézett, majd utánam szólt.

- Ilyen hamar? - kérdezte.

- Csak kiszellőztetem a fejem az iskoláig. - mondtam hátra sem nézve. Bedugtam a fülest majd mélyeket lélegezve sétáltam a városban.
Mivel nem voltam késésben, így nem kellett rohannom. Útközben össze is futottam Olivérrel.

- Szia törpilla. - köszönt rám. Tudni kell,
azért szólít így, mert jóval magasabb nálam.

- Hát szia, téged is látni? - öleltem meg.

- Gondoltam az utolsó napot már nem hagyom ki. - mondta ártatlanul. Én pedig fejemet rázva kucogtam.

Az iskola kapujában megállva, fintorogtam egyet amin Olivér csak kuncogott. Majd megerőltetve magam, besétáltam.

A nap, amennyire nem vártam, elég lassan telt. Az utolsó órán, épp filmet néztünk. Nem tudom miről szólt, nem nagyon figyeltem. Inkább füzetembe firkálva foglaltam le magam.
De egyszer csak csippant egyet a telefonom.
Nem nagyon foglalkoztam vele. De aztán megint. És megint. Kezdett idegesíteni, így hát elővettem, s a pad alatt néztem, hogy ki is írt.
Kristóf volt az. Hát ez meg mit akar?

Kristóf: Szia Hanga!
Kristóf: Órán vagy még?
Kristóf: Hahó!!

Jaj. Mit csináltam megint?

Hanga: Szia! Igen, ez az utolsó órám.
Hanga: Miért?

Nem jött válasz. Furcsáltam. De nem törődve vele, folytattam az füzetem firkálását.
Miután vége lett az órámnak, lassan, komótosan bedobtam a füzetem a táskámba. Majd a vállamra kapva sétáltam ki a teremből.

Mit sem sejtve sétáltam ki az épületből, amikor Kristóf a kocsijának dőlve várt valakit.
Elkezdtem felé sétálni, mintha megérezte volna, felnézett a telefonjából.

- Szia! Hát te? Kit vársz? - kérdeztem tőle.

- Szia, téged. - nézett rám halvány mosollyal az arcán.

- Miért? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Van valami programod ma délutánra? - kérdezte, de időközben elvette a táskám, majd betette azt a hátsó ülésre.

- Most úgy csinálsz mintha tele lennék programokkal, és olyan elfoglalt lennék folyton. - fontam keresztbe a karjaim a melleim alatt.

- Jaj Hanga. Most terveztél valamit délutánra, vagy nem? - kérdezte unottan.

- Nem. - mondtam egyszerűen.

- Akkor gyere. - sétált a kocsi ajtóhoz. Én viszont nem mozdultam, furcsának találtam az imént történteket. - Na! Szállj be! - utasított, én pedig már tettem is amit mondott. Egy szót sem szóltam inkább, jobbnak láttam, ha csendben maradok.

Mikor elhaladtunk a házunk előtt, megijedtem.

- Hová megyünk? - kérdeztem felé fordulva.
- Tán meg akarsz tőlem szabadulni? - kérdeztem komolyan. Ám ő egy nevetéssel letudta.

- Meglepetés. - mondta aranyos mosollyal az arcán.

- Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. - mondtam lejjebb csúszva az ülésen.

- De ezt imádni fogod. - nézett rám. - vagyis remélem. - tette hozzá.

Kis idő múlva egy kis erdő mellett álltunk meg. Kezdtem mostmár ezt a helyzetet nagyon is furcsálni. Féltem, de nem tudtam miért.

- Jó, oké! - néztem rá, ő viszont értetlenül nézett vissza rám. - Kezdtem azt hinni, hogy tényleg ki fogsz nyírni. - mondtam rezzenéstelen arccal.

- Istenem Hanga. Nagyon élénk fantáziád van. - nevetett.

- Most miért? Mi másért hoznál egy erdőbe? - néztem ki az ablakon, majd a biztonsági övvel cseszekedtem, ő pedig segített.

- Majd meglátod. - kacsintott rám.

Najó, tényleg furcsa ez a helyzet. Főleg Kristóf.

Kiszálltam a kocsiból, majd körbe néztem, de semmi érdekes nem volt sehol sem.
Már nagyon kiváncsi vagyok, mit is tervez Kristóf. Mióta az eszemet tudom, sosem volt még velem ennyire kedves. Folyton piszkáltuk egymást mindenért. Olyanok voltunk mint a tesvérek, és anya tényleg úgy kezelte Kristófot mintha a fia lenne.

Még pár évvel ezelőtt, volt egy időszak, mikor folyton nálunk aludt, mert a szüleivel nem nagyon jött ki jól. Folyamatosan veszekedtek vele mindenért. Ezért mindig hozzánk menekült.
Ám ez szerencsére megváltozott. Igaz, hogy elköltözött otthonról, de még így is jó kapcsolatot ápol a szüleivel.

Kristófnak van egy testvére is, Fanni. Nagyon kedves lány, viszont eléggé fura. Egyszerűen teljesen más, de jó értelemben. Nagyon jól kijöttem vele, pár hónapja. De aztán, mostmár azt sem tudom, mi történik vele.