Fény a sötétségben | bang chan ff.

7.

Reggel arra kelek, hogy csereg a telefonom. Álmosan, félálomban elvettem éjjeliszekrényemről. Kicsit homályosan láttam. Az éjjel nem igazán sikerült magam kialudni. Folyton azon a csókon járt az agyam, és Sanan. Nem tudom miért. Látni rajta, hogy akar valamit a fiútól, és ezt tegnap az étteremben nagyon is a tudtomra adta. Nagyon unszinpatikus nekem a csaj. Vajon ma is ilyen lesz? Biztos. De Chan.. nem igaz, hogy nem veszi észre..

Miután sikerült elolvasnom legjobb barátnőm nevét a telefonom kijelzőjén, fogadtam a hívást.

– De jó, már azt hittem soha nem veszed fel. Mikor indulunk?

– Hány óra van? - kérdeztem rekedtes, álmos hangon.

– Mi a.. Lia te most keltél? Dél múlt. Na jó, tudod mit? Azonnal oda megyek. Addig te szedd össze magad. MOST!

Ezután Nari letette. Nem akartam. Nem akartam kikelni az ágyból, álmos és fáradt voltam. Legszívesebben befordultam volna a falhoz, és aludtam volna még tovább, de nem lehetett. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megmostam az arcomat jéghideg vízzel, hogy egy kicsit felébredjek. Pár másodpercre sikerült, de miután megöröltem az arcomat újra rámjött az álmosság. Ekkor csengettek. Álmosan lesiettem az előszobába, és kinyitottam legjobb barátnőmnek az ajtót. Nem tetszett neki ahogy kinéztem.

– Mondtam, hogy mire jövök szedd össze magad

– Jó, jó. Bocs, de nem sokat aludtam az éjjel - ásítottam.

– Azt látom. Na de.. most szépen átöltözöl, megcsinálod a hajad, a sminked és megyünk. Oké?

– Hova?

– Jesszusom Lia te komolyan elfelejtetted? Buliba mész! Buliba mész! Hahó, föld hívja Liat. Itt vagy?

Ekkor szemeim kidülledtek, az fáradság és álmosság egyszerre mentek ki belőlem. Teljesen elfelejtettem, hogy szombat van és én megyek majd valahova. Sőt nem is akárhova.

Azonnal felrohantam a lépcsőn, és villámgyorsan elkezdtem magam ráncbaszedni. Megfésülködtem, fogatmostam, átöltöztem és halványan kisminkeltem magam. Ezután rohantam le legjobb barátnőmhöz, aki az étkezőasztalnál ült és telefonozott.

– Kész vagyok!

– Na akkor mehetünk - mondta, mire megtorpantam.

Egy dolgot elfelejtettem. Mika. Gyorsan felmentem a szobájába. A lány békésen aludt. Azonnal felébresztettem. Nem örült neki, szerintem a pokol mélyére kívánt engem, de a legkevésbé sem érdekelt. Nem maradhat itthon. Nem érdekelt mennyire hisztizett. Jiho-hoz kell mennie. Mese nincs.

Miután Mika végre elkészült, egy kicsit kómás, de annál inkább duzzogó fejjel jött le a lépcsőn. Narival már felvoltunk öltözve, már csak Mikára vártunk. Majd mikor ő is kész volt, elhagytuk a házat.
Mikát elvittük Jiho-hoz, mi Narival pedig elmentünk egy ruhaboltba.

Nézegettük a ruhákat, de egyik sem tetszett. Amikor Nari elém állt egyel, én csak a számat húztam jelezve neki, hogy nem tetszik. Barátnőm vette a lapot így visszatette a ruhát a helyére. És ugyanígy volt a következő ruhával, majd a következővel. Visszatette a helyére.

– Na jó. Akkor neked melyik tetszik?

Körbenéztem, de egyik ruha sem keltette fel az érdeklédésem. Majd megláttam a számomra tökéleteset. Gyönyörű volt. Fekete, csillámokkal teli, vékony pántú volt. Azonnal levettem, és mentem a próbafülkébe.

Amikor felvettem mosolyogva néztem magam a tükörben. Mintha rámöntötték volna. Az alakomat kiemelve mégjobban éreztem magam a ruhában. Nem vagyok a rajongója ezeknek a csilli-villi ruhadaraboknak, viszont ez.. ez kivételesen tetszett. Sőt imádtam.

Kilépve a fülkéből, Nari tátott szájjal mért végig. Neki is iszonyatosan tetszett.

– Anyukám.. ha Chan meglát téged ebben a ruhában.. hát öcsém nem hiszem, hogy képes lesz magát visszafogni

Ezen csak felnevettem, majd még megnéztem magam utoljára ebben a ruhában, mielőtt kifizettem volna.

Otthon Nari azonnal nekiállt sminkelni. A ruhához illő sminkre gondoltunk. Bár egy kicsit visszafogott volt, hisz nem bálba vagy esküvőbe megyünk, viszont a ruha inkább volt oda való, mint egy szülinapi buliba, de nem érdekelt.

Tipikusan húzott egy tusvonalat, majd az orcámra is felvitt egy kevés pirosítót. Ezután következett a szám. Egy piros rúzsra esett a választásom.

– Úristen gyönyörű vagy. Na így Chan meg is fog tartani magának

– Na jó, nem kell túlzásokba esni - forgattam a szemeim.

A hajammal végül nem csináltunk semmit. Kiengedve hagytuk. És így jobban is tetszettem magamnak. Nincs nagy onbizalmam, viszont most mertem azt mondani, hogy jól nézek ki. Már éppen hívtam volna Chant, hogy akkor indulok, amikor megelözött. Szívem hevesen dobogott, de felvettem.
Ahogy beleszólt hasamban felébredtek a pillangók és kedvükre röpködtek benne.

– ..felőlem jöhetsz akár most is. Mar mindenki itt van, vagyis majdnem. A lányok közül egyedül Sana tudott csak eljönni, szóval kevesebben leszünk sajnos - mondta szomorúan.

Nem akartam neki mondani, de egy kicsit megkönnyebbültem ettől a hírtől. Bárcsak Sana sem lenne ott..

Miután Channel megbeszéltem, hogy eljön értem, összerakodtam a szobámban. A sminkeket a helyére tettem, még utoljára kifésültem az amúgy is egyedes hajamat és indulásra készen álltam. Lesiettem Narival az előszobába és vártunk.

– Nagyon izgulok - törtem meg végül én a csendet.

– Nyugi, szép vagy

– Nem, nem azért - nevettem fel gondterhelten. – A csaj miatt izgulok. Vajon hogy fog rám nézni? Vagy..

– Lia! Nyugi. Ha piszkálni fog, vagy csúnyán fog rád nézni csak szólj és elmegyek kitépem az összes hajszálát - mondta, mire én csak felnevettem megjegyzésén.

Nem sokkal később Chan megjött, így felvettem a kabátomat és kiléptem az ajtón. Ő ott állt az ajtónak támaszkodva és mikor meglátott azonnal elmosolyodott.
Mikor odaértem hozzá köszöntünk egymásnak, majd végigmért.

– Nagyon jól nézel ki, de nem fázol?

– Köszi, és nem, nem fázom

– És hoztál magaddal váltóruhát?

Francba, erről teljesen megfeledkeztem. Pedig Chan tegnap mondta, hogy csak holnap jövök haza. Baszki. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Kérdésére csak megráztam a fejem.

– Na nem baj, majd akkor adok én

– Na jól van. Menjetek! És Chan vigyázz rá - mondta Nari Channek. Ezen pedig a fiú csak elmosolyodott.

– Nyugi vigyázni fogok rá

– Nem szabad neki sok alkoholt inni, mert attól kifordul önmagából. Őszintébb lesz, és merészebb tudod..

– Jól van, ölég. Chan menjünk

Ezután elköszöntünk barátnőmtől és már úton is voltunk Felix és Jisung szülinapi bulijába, ahol ott lesz Sana, és Chan többi barátja. Izgultam? Az nem kifejezés, hogy mennyire.