Fény a sötétségben | bang chan ff.

8.

Ahogy oda értünk éreztem, hogy kezdek egyre jobban ideges lenni. A házból kihallatszott a zene, amit lefogadok pár óra múlva nem fog tetszeni a szomszédoknak. Ahogy beértünk mindenki odajött hozzánk és ölelgetni, meg üdvözölni kezdtek, mintha csak ismernénk egymást.

- Na jó, ölég. Jisung kérlek

Értem. Szóval ő az egyik ünnepelt, Jisung, aki elsőként jött oda hozzám és ölelt meg. Aranyos volt, főleg azzal a mókus pofijával mégaranyosabb.

Ezután egy szőke, hosszabb hajú srác jött oda hozzánk és kezetfogott a mögöttem álló Channel.
Mikor a srác lenézett rám, bemutatkozott.

- Hwang Hyunjin

- Jeon Lia - követtem a szőke példáját.

- Nyugodtan felakaszthatod a fogasra a kabádot, ha szeretnéd.. vagy akár a szobámba is beviheted - mondta Chan. Akkor ez az ő háza?

- Ez a ház..

- Igen. Az enyém - nevette el magát, majd folytatta. - Miért mit hittél kié? Minden bulit az én házamban tartunk meg

Erre csak egy ,,oh, értem" félét motyogtam.

- Szóval.. hova szeretnéd vinni a kabátot? - kérdezte meg közelebb hajolva hozzám.

Őszintén? Hiába Chan barátai, nem ismertem őket, nem bíztam bennük annyira, hogy itt hagyjam a kabátomat. Így inkább Chan szobáját választottam.

Chan megfogva kezemet vezetett a szobájába. Olyan más volt, de nagyon gyönyörű. Látni, hogy jobban szereti a rendet, mint a rendetlenséget. Ezután benyitott a helységbe, majd kitárta előttem az ajtót, ezzel előre engedve engem.

Ahogy beléptem azonnal körbenéztem. A szoba jobb oldalán volt egy franciaágy, azzal szemben a szoba másik felén egy asztal, amin egy plazma tv csücsült. Az ajtónál volt egy tükrös szekrény, és a falon kényképek, könyvespolcok és minden más dolog. Volt egy íróasztal, amin egy laptom, nyomtató, és egy asztali lámpa volt elhelyezve. És az ágynál is volt egy kis lámpa, az ágy mindkét oldalán pedig egy kisebb éjjeliszekrény.

- Woow.. - ámultam el.

- Tetszik? - kérdezte Chan az ajtónak támaszkodva.

- Rendezett. Szuper szobád van - néztem a még mindig egyhelyben álló fiúra.

Miután eszembejutott miért is jöttünk ide azonnal levettem a kabátom. És akkor tudatosult bennem a dolog, hogy Chan így még soha nem látott. Hiába volt rajtam a kabát, azért eltakarta a ruha nagy részét. Gyorsan levettem és az ágyra dobtam, majd Chan felé fordultam, aki megint csak végigmért, de most alaposabban. Amíg ruhámat nézte, rálestem tekintetére és nem várt dolog fogadott.

Chan megnyalta alsóajkát, majd félmosolyra húzta száját és a szemembe nézett.

- Gyönyörű vagy - mondta, majd közelebb jött hozzám.

Én erre nem tudtam mit mondani. Túlságosan zavarbajöttem bókjától, így csak mosolyogtam és a földet tanulmányoztam, mintha valami érdekes lett volna a krémszínű szőnyegen. Chan már épp mondani szeretett volna valamit, amikor Hyunjin kopogott az amúgyis kitárt ajtón.

- Megzavartam valamit? - kérdezte a srác.

- Nem, mondjad - mondta Chan.

- Csak azért jöttem, hogy Sana visszajött  a tortával, de nem hiszem, hogy felfogjuk vágni. Felix és Han nincsenek maguknál

Chan csak egy nagyot sóhajtott, majd megszólalt:

- Rendben, akkor tegyétek az asztalra. Majd akkor, amikor kijózanodtak felvágjuk