Fény a sötétségben | bang chan ff.

15.

Nagyon ideges voltam. Nem tudom Sana miért viselkedik így velem. Tudtommal nem csináltam neki semmit, és nem is terveztem. Jobb dolgom is van annál, hogy Sanával foglalkozzak. Például apámmal..

Miután Sana az étteremben addig nézett, amíg Chan ki nem vitte neki az ételt én bementem a konyhára, és kihoztam a többi evőeszközt és kicseréltem a szárazakkal.

– Chan ezeket elvinnéd kérlek a helyükre?

– Chan ezeket elvinnéd kérlek a helyükre? - ismételte meg Sana kényes hangon, miután Chan elment az evőeszközökkel. – Te nem tudod magad oda vinni vagy mi? Muszáj mást ugráltatnod? Ah mindegy, a kaja igen szar volt, sőt nem is az miatt járok ide. Egyedül Chan érdekel és kérlek hagyd őt békén!! Nem akarom, hogy kovetkezőnek rólad álmodjon

– Ide figyelj Sana én nem tudom mi bajod van velem, de tudtommal nem tettem ellened semmit. Megköszönném, ha végre békén hagynál mert már kezd elegem lenni a viselkedésedből

– Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? Látom hogy nézel Chanre. Ne feledd ő az enyém, még akkor is, ha..

– Ha? - jött oda Chan.

– Ha..ha neked nem jön be!

– Mi van? Sana az előbb még azt mondtad, látod hogy nézek Chanre, most meg azt mondod nem jön be?

– Hagyjuk!! Mennem kell. Szia Channie - mondta, majd fogta magát és elment.

Na ezt tényleg nem értettem. Miután Chan visszajött Sana megváltozott és kapkodni kezdett.

– Ez meg mi volt? - kérdeztem Chantől.

– Fogalmam nincs - mondta, de láttam rajta, hogy egy kicsit ideges lett. Mi a szar történik körülöttem???

Záráskor Channel együtt hagytuk el az éttermet. Csak sétáltunk egymás mellett, és mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Végül én törtem meg a csendet.

– Chan

– Hmm?

– Kérdezhetek valamit?

– Igen

– Miert ilyen velem Sana? Mintha elvettelek volna tőle, ami nem igaz

– Sana bemesél magának mindent, ha féltéleny. Nyugi, ne aggódj miatta

Fura volt, hogy ennyire lazán veszi, miközben engem mindennap a pokol legmélyére kívannak.

– Tudom, hogy ennél több van a háttérben. Mondd el mi az, mert már unom a tudatlanságot! Hyunjint is kérdeztem, de azt mondta nem akar beleavatkozni, tehát csak te mondhatod el nekem. Kérlek Chan!! Mondd el

Chan megállt előttem és szépen lassan megfordult. Csak szótlanul néztük egymást, majd Chan közeledni kezdett felém. Szemembenézve felemelte állam, és vegigsimított aljó ajkamon hüvelykujjával. Ráfogva derekamra közelebb húzott magához én pedig átkaroltam nyakát és átadtam magam ennek az érzésnek. Lehunyva szemeim vártam, hogy megcsókoljon, de nem tette meg. Kinyitva szemem láttam meg ahogy Chan még mindig engem néz, de amint szemeibe néztem ő lenézett az ajkaimra, majd beharapta alsó ajkát.
Fogalmam sem volt mire vár, viszont nekem kezdett elfogyni a türelmem. Az a tűz, az a vágy ami bennem volt egyre csak nőtt és nőtt mire oda jutottam, hogy ha most ebben a pillanatban nem történik valami, akkor megbolondulok. Így tehát most én voltam kész megtenni az elő lépést, ami igazából már nem volt első, de remélem az utolsó sem.
Rátapadtam Chan ajkaira, és azonnal csókolni kezdtem őket. Chan sem volt rest visszacsókolni. Ahogy nyelve átfurakodott számba és úgy hívta táncra az enyémet fantasztikus volt. Kezei derekamat szorították, esze ágaban sem volt engem elengedni. Én pedig beletúrtam hosszú barana hajába, és egy kicsit meghúztam azt, ami ezek szerint tetszett neki, mert belemosolygott csókunkba.

Imádtam minden egyes percét, viszont az oxigénhiány miatt el kellett válnunk egymástól. Chan a homlokát az enyémnek döntötte és úgy néztük tovább egymást.

– Ez.. csodalátos volt - törte meg most ő a csendet. – Még soha senkivel sem csókolóztam ilyen jót. Tisztára elvarázsolt. És nem csak a csók

– Akkor még mi?

– Te. Amióta ismerlek ezt érzem. Tisztára más vagy, mint a többi lány. Már az első perctől fogva különleges vagy a számomra, és ha hiszed, ha nem, de kellesz nekem

Hallgatva Chant nagyon meglepődtem, de boldog is voltam. Ezek szerint kellek neki..

– És tudom mi jár a fejedben. Az, hogy akkor miért feküdtem le Sanával. Őszintén? Én sem tudom.. lehet az alkohol miatt volt, de nem azért mert érzek iránta bármit is. Nekem nem Sana kell, hanem te

– Nem gondoltam ilyesmire, - nevettem fel. - viszont Sana ezért viselkedik velem így?

– Hát.. erről még nem tud

– Akkor?

– Történt valami azon a napon, ami hát hogy is mondjam.. ez eléggé kellemetlen

Ekkor felemeltem fejem, és kezemközé fogtam Chan arcát.

– Ne legyen kellemetlen. Nyugodtan elmondhatod

– Hát.. mikor Sanával volt az a dolog, akkor nem Sana nevét nyögtem, miközben elélveztem

– Hát akkor kinek a nevét?

– A tiédet

– Micsoda??

Csak álltam ott, tátott szájjal. Mindenre gondoltam, csak erre nem. Hogy mégis Chan az én nevem nyögte, mikor elévezett.. ez kész őrület.

– Ugye most csak viccelsz?

– Nem Lia nem viccelek. Tényleg a te neved hagyta el akkor a számat. És ez nem tetszett Sanának

– Hát nyilván. Nekem sem tetszett volna, de miért csak most mondod?

– Én próbáltam elmondani, de nem hagytad. Faképnél hagytál

Ekkor eszembe jutottak azok a napok, amikor faképnél hagytam. Vasárnap, a buli után, és hétfőn a sulinál. Hatalmas bűntudatom támadt.

– Chan én úgy sajnálom - mondtam szomorúan.

– Hé!! Nem kell oké? Mostmár tudod, és kész vége. Többé nem hozzuk fel a témát - mondta, majd folytatta -, bár még mindig kellemetlen

– De gondolj arra vajon Sanának mennyire kellemetlen lehet

Alig várom, hogy elmondjam neki. Úgy az arcába akarom mondani, hogy tudom, és milyen szar érzés lehet, hogy a srác, aki bejön és éppen benne vagytok a dologban más nevét mondja. Vagy, ha rájön Chan érez irántam valamit.. vagy az is lehet, hogy tudja, sőt a szombati estéből tuti rájött. Nem baj, azért jó érzés lesz az arcába mondani.

Most úgy éreztem magam, mint valami hárpia, aki örül mások szomorúságának. De hát Sana is ilyen volt velem! Majd most megtudja ki is az Jeon Lia!