Fény a sötétségben | bang chan ff.

4.

Miután Channel elköszöntünk egymástól, ő ment haza, én pedig be a házunkba, de inkább mentem volna vele. Persze boldogságom hamar elszárnyalt, amikor meghallottam Mikát sikítani. Azonnal felszaladtam a lépcsőn. Szobájáig megsem álltam. Apa is bent volt és kiabált vele alig érthetően. Megint ivott, és megint nagyon be van rúgva..

Apa, Mika csuklóját szorította teljes erőből. Nem tudtam mit csinálni. Teljesen eluralkodott rajtam a pánik. Majd végül valahogy erőt vettem magamon, és ahogy csak tudtam próbáltam húgom csuklóját kivenni apa szorításából. Amikor ez sikerült azonnal megfogtam Mika kezét, lefutottam vele az előszobába, felöltöztünk és elhagytuk a házat.

Felhívtam a növérünket, Jihot. Ő az, akihez tudunk menni, akihez menekülhetünk apa elől.. más nincs. Ok nélkül bánt minket, amit a mai napig nem értek. Mire jó ez neki?
Miután bementünk nővérem házába azonnal megölelt minket. Láttam rajta mennyire sajnálja, hogy ott kell élnünk hugommal. De hát ez van.

- Itt maradhatunk pár északát? - kérdeztem.

- Hát persze. Addig maradtok ameddig csak szeretnétek.

Persze ez Kevinnek az élettársának nem igazán tetszett, de nem tehetett ellene semmit. Vagyis inkább csak nem akart.
Ebből a szempontból irigylem a nővéremet. Van egy kislánya Miya, aki egy hónapja töltötte a negyedik életévét, van egy szerető élettársa, aki néha nem szívlel minket húgommal, de azért fontosak vagyunk a számára. Ők már régóta ismerik egymást. Talán már általános óta. Milyen érdekes, az egyik fiú barátod lesz a gyereked apja. Vajon nálam ő lesz? Vagy más? De mégis mi a fenéről beszélek? Nem vagyok én Channel baráti kapcsolatban, sőt van barátnője.

Erről jut eszembe.. barátnő. Ha van neki barátnője miért ölelt meg mielőtt elköszöntünk volna egymástól? Ah Lia már megint sokat képzelsz bele. Szimplán csak megölelt miután elmeséltem neki. Megsajnált. Ennyi az egész.

Végül Mikával a vendégszobában aludtunk. Ő sokkal hamarabb aludt el mint én. Viszont érezni lehetett, hogy megviselte őt a ma esti történtek. Sokszor kellett őt lenyugtatnom az éjjel. Iszonyatosan fáradt vagyok. Mikor fogok tudni rendesen aludni?

Reggel az ébresztőmre keltünk húgommal. Nagyon kimerültnek, és fáradtnak tűnt.
Gyorsan elkészültünk, majd nővérem elvitt minket suliba. Jihoék háza messzebb van a sulitól mint a miénk. Ha gyalog mentünk volna biztosan nen értünk volna be csengetés előtt.
Gyorsan elköszöntünk legidősebb testvérünktől és bementünk a hatalmas épületbe.

- Rejtsd el a csuklódat. Nagyon látni Mika. - mondtam gondterhelten.

Ő csak bólintott egyet, majd mentünk a dolgunkra. Ő ment a saját osztályába és én is.
Belépve az osztályba megláttam Narit, aki szorgosan tanalt.

- Hát veled meg mi történt?

- Az a picsa ma engem akar feleltetni. Gyűlölöm

- Ó.. hát akkor sok szerencsét - nevettem el magam.

Nem csak mi, hanem az egész osztály utálja az angol tanárunkat. Bunkó, flegma, és ráadásul még tanítani sem tud. Én hamarabb eltudnám magyarázni az anyagot, mint ő.

Miután vége lett az óráimnak, Nari sikeresen lefelelt egy kettesre. Aztán mehettünk törire, végül matekra. Az utolsó kettő órám elmaradt, így mehetek vissza nővemékhez, onnan pedig dolgozni.

Az étterembe érve, bevallom egy kicsit meglepődtem. Ma nem voltak olyan sokan, mint tegnap. Chan a pultnak támaszkodva telefonált valakivel. Érkezésemre elmosolyodott, és beleszólt a telefonba.

- Sana, le kell tennem. Majd még hívlak - mondta a telefonba. - Rendben, te is vigyázz magadra

Ahogy kimondta az utolsó mondatot, automatikusan összeszorult a szívem. Torkomban megéreztem azt a tipikus gombócot, és sírhatnékom támadt. Pedig ez csak egy "te is vigyázz magadra". Miért esik rosszul ez nekem ennyire?

- Hahó Lia. Itt vagy? - bökött oldalba Chan, amitől én összerezzentem. Chan ezen jókat szórakozott. - Hol voltál fejben? Olyan sápadtnak tűntél. Baj van?

- Nincs - mondtam szűkszavűan.

- Amúgy hogy hogy most korábban jöttél be dolgozni?

- Elmaradt az utolsó kettő orám

- Az jó, akkor így több időt lehetsz velem. Mármint úgy értem, hogy.. ezt nem úgy gondoltam. Vagyis.. - kezdte el tarkóját birizgálni zavarában.

Én rá emeltem tekintetem. Chan a földet bámulta. Nem mert rám pillantani, de én még akkor is tökéletesen láttam, hogy vörösödik.
Chan rám nézett, majd mikor észrevette hogy nézem őt közelebb jött hozzám. Még soha nem voltunk egymáshoz ilyen közel, amitől zavarbajöttem és éreztem ahogy pirosodik arcom. Ezt Chan is észrevette, mert elmosolyodott.

Nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne nézzek rá ajkaira. Nem ment. Ahogy elmosolyodott automatikusan oda néztem. Majd mikor rájöttem mit is tettem elléptem tőle.

- Bocs, csak...

- Nem, én voltam a hülye. Nem kellett volna ilyen közel mennem hozzád.. érted

Ezután beállt a jól ismert kínos csend. Munka végéig egyikőnk sem szólt a másikhoz, csak, ha munkáról volt szó. Túl kínosnak éreztük most a másik társaságát. De vajon Chan érezhette azt az érzést amit én? Vajon az ő fejében megfordult az, hogy ránéz ajkaimra? Lehet ha akkor nem lépek el tőle valami más alakult volna ki belőle? Én hülye már megint elbasztam. Mint mindig. Már megsem lepődök magamon.

- Szóval.. - kezdte, amikor zárni készült. - Kérdezhetek valamit?

- Persze

- Szombaton akkor nem lesz nyitva az étterem ugye?

- Nem. Miért?

- Csak azért mert.. szombaton tartsuk Jisung és Felix szülinapját. Gondoltam eljöhetnél te is.

Micsoda? Milyen szülinap? És ki az a Jisung és Felix?
Miután csak értetlenül néztem rá, folytatta.

- Oh, neharagudj. Ők ketten az egyik legjobb barátaim. És szombaton fogjuk tartani a szülinapojukat a srácokkal. Tudod mi nyolcan legjobb barátok vagyunk. Szószerint ők a második családom - mesélte Chan. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.

- És Chan.. kérdezhetek valamit?

Nem akartam, de muszáj voltam rákérdezni. Tudnom kellett, hogy van-e valaki az életében, mert ha igen akkor lemondok róla.

- Kérdezz

Már épp megkérdeztem volna, amikor Jiho hívott telefonon. Elnézést kértem Chantől, majd felvettem. Nővérem ideges volt. Tudtam, hogy mit jelent ez. Azt, hogy apa náluk van és minket keresett. Azonnal oda kellett mennem. Gyorsan.

- Chan neharagudj, de azonnal el kell mennem

- Várj autóval gyorsabb, gyere elviszlek - mondta a srác, majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd villámgyorsan beült mellém a volán mögé.