Fény a sötétségben | bang chan ff.

11.

A haza fele vezető úton felhívtam barátnőmet, aki amikor meghallotta a sírástól vékony hangom azonnal megkérdezte mi a baj. Én pedig mesélni kezdtem. Elmeséltem, hogy milyen "jól" éreztem magam a buliban, azt is, hogy kint beszélgettem Hyunjinnal, Chan és Sana kalandját. Mindent. Annyira rossz érzés volt hogy azt hittem kiszakad a szívem a helyéről. Az a sok fájdalom ami bennem volt, az a csalódás, amit Chan okozott.

– Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége el sem engedlek téged - mondta barátnőm. – Hol lakik ez a Sana? Kiverem a fogsorát a kurvának

– Nari hagyd úgy, engedd el

– Mégis mi az, hogy engedjem el? Bakker szándékosan csinálta azt, amit csinált. Csak fussak össze vele egyszer, én..

– Befejezted? Megtörtént, nem tudjuk visszacsinálni

Bárcsak visszatudnám..

Miután még beszéltünk egy kicsit, megbeszéltük, hogy ma átjön és tartunk egy ilyen csajos estét aztán bontottuk a vonalat. Hazaérve, betettem a kulcsomat a zárba, de az nagy meglepetésemre nyitva volt. Gondolom Mika jött haza, de amikor beléptem és körbenéztem elakadt a lélegzetem. Minden össze-vissza volt dobálva. A székek a földön, pár tányér és pohár darabokban hevert a konyhacsempén.

Gyorsan felszaladtam Mika szobájába, de ő nem volt itthon. Azonnal tárcsáztam a számát, de nem vette fel.

– A francba! Na jó, gondolkodjunk.. Mikát tegnap Jiho-hoz vittem, szóval biztos ott van

Ezután Jiho számát kerestem ki a telefonom, amikor a hátam mögül meghallottam egy nagyon ismerős hangot.

– Apa? Te.. te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy csak holnap jössz?

– Hát igen úgy volt, de ahogy látod hamarabb kiengedtek - mondta mosolyogva, de aztán ez a mosoly azonnal eltűnt arcáról. – Hol voltál tegnap? És a húgod hol van?

– Mika Jihonál van. Én pedig.. én pedig Narinál aludtam. Megbeszéltük, hogy szombaton ott alszom

– Nehazudj nekem! - vette ki nadrágszíját nadrágjából.

– Apa nem hazudok

– Tudod nagyom rossz érzés volt úgy hazajönnöm, hogy nem voltatok itthon. Mintha csak menekülnétek

Ekkor telt be a pohár. Nem érdekelt, hogy részeg. Az sem, ha most halálraver. Meg akartam neki mondani a magamét.

– És te tudod milyen rossz érzés, hogy mindig versz minket? Apa vedd már észre, hogy nem mi vagyunk a hibásak, nem rajtunk kellene levezetnek a dühöd. Anya elment, anya döntött ne minket verj az ő döntése miatt!! Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de kurvára elegünk van Mikával, hogy mindig be kell zárnunk magunkat a saját szobánkba, amikor te részeg vagy. Utálok arra hazajönni, hogy bármelyik pillanatban, amikor kedved tartja megversz és konkrétan a semmiért. Elegem van abból, hogy folyamatosan iszol, apa!! Nekem kell ránk dolgoznom, mert te már arra sem vagy képes. És igen menekülünk. Miattad! - fejeztem be.

Ekkor apa elgondolkodott, elnevette magát, majd felemelte kezét és egy hatalmasat csattant az arcomon. A hirtelen jött lendülettől a földre estem és onnan néztem fel apára.

– Mit képzelsz magadról? Neveletlen kölyök. Na most megmutatom neked hogy kell ebbe a házba viselkedni!

Ekkor ugyanúgy, mint az előbb felemelte karját. Csak most a masikat, amiben a szíj volt és rácsapott vele hátamra. A csípő érzéstől felszisszentem és abban a pillanatban eleredtek könnyeim. Apa nem hagyta abba, csak ütött vele. Hol lábam, hátam vagy a karjaim.

– Apa hadd abba! Ez fáj

Abban a pillanatban jött be Mika és elkerekedett szemmel nézett ránk. Végül apa abbahagyta, és kiment a szobából. Mika azonnal hozzámsietett.

– Lia jól vagy?

– Persze, jól vagyok - mondtam vékony hangon. Felálltam majd ráültem Mika ágyára és arcom tenyerembe temettem. A hátam nagyon fájt, de nem volt vészes. Pulcsim ujját felhúzva tanulmányoztam karom, amin piros, majdnem már véres csíkok voltak láthatóak. Mika szónélkül átment a fürdöszobába és amikor visszajött egy vizes törölköző volt a kezében.

– Tessék. Borogasd, ettől jobb lesz

– Köszi

És igaza volt. Ahogy a higed törölköző hozzáért a sebhez megugrottam egy kicsit de aztán jó volt.

– Honnan tudtad, hogy ez segíteni fog?

– Mert már velem is csinálta ezt

– Micsoda?? - kerekedtek el szemeim. – És miért nem szóltál rola?

– Ez nem most történt. Pár hónappal ezelőtt. És azért nem szóltam neked, mert nagyon sokat tanultál hogy ne bukj meg. Nem akartam még ezzel a terhedre lenni

– És akkor kinek mondtad el?

– Jihonak

Hirtelen olyan rossz testvérnek éreztem magam. Annyira koncentráltam arra, hogy ne bukjak meg évvégén, hogy nem is vettem észre Mika min megy keresztül.

– Annyira sajnálom

– Ugyan Lia, nem kell sajnálnod. Már elmúlt, nem fájnak

– Mika többet nem hagyom hogy bántson. Oké?

– Rendben

Miután magára hagytam Mikat, átmentem az én szobámba és írtam egy SMS-t Narinak, hogy közbejött valami, ezért most nem tud jönni. Azonnal vissza írt, hogy oké semmi baj, majd letettem a telefont. Nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam semmit. Annyira tanácstalan voltam.
Anya miért hagytál el minket?

Gondolataimból telefonom csengőhangja rántott ki. Mikor megnéztem ki az, hirtelen nem tudtam, hogy felvegyem-e vagy nyomjam ki a híbást. Végül úgy döntöttem kinyomtam Chan hívását, majd lenémítottam a telefont. Nem volt kedvem hozzá. Nem volt kedvem Channel beszélni. Azokután amit tett egyszerűen képtelen vagyok rá.

Istenem miért mindig én szenvedek a legtöbbet?