Maffiát Karácsonyra

1. rész

Mint mindenki a városban, én is tapostam a havat karácsonykor, vagyis karácsony előtt.
Az utam éppen egy hatalmas áruházba vezet, ahol be tudom szerezni az ajándékokat.
Igazából már bomba biztos ötletekkel jöttem, a testvérem egy hatalmas játékautót, az anyukám pedig egy receptkönyvet kap ami nem mellesleg limitált kiadású.
Mivel anya és apa elváltak, ezért anya élettársát lepem meg, viszont sajnos nem ismerem elég jól, ezért a szerszámok mellett voksolok.

A boltokat járva mindig elkap a karácsonyi hangulat, ahogy az emberek tömege fut egyik üzletből a másikba, vagy amikor a családok hatalmas bevásárlást tartanak együtt, amit végig nevetgélnek.És persze a veszekedés sem maradhat ki.
Jut eszembe az én családom az év minden napján nyugodt ,na de karácsonykor?
Mintha bomba robbant volna...
Mardossuk egymást, anya pedig kiabál hogy ő ezt nem bírja idegileg, aztán vacsorára elszáll minden harag.
És itt jön a szeretett teljes ajándékozás.

Apropó már itthon is vagyok?
Hát igen, a gondolataimba merülve sokszor órákig időzök.Nos,miután kipakoltam neki is álltam a mézeskalácsnak, amit fehér és színes mázzal díszítettem fel, majd a pulton hagytam száradni.
Ezt követően a szobámba igyekeztem, és pillanatok alatt ki is dőltem.
*

A mai nap nincs más hátra mint ki sietni a reptérre és indulni haza.
Miután átvizsgáltak engem és a csomagjaimat, a repülőhöz indultam a tömeggel, aztán hosszas idő után végre helyet foglaltam.
És már csak hat óra van hátra.
A repülő úton bekapcsoltam a kedvenc sorozatomat, amiből minimum 5-6 részt le tudok darálni.

*

Miután a gép landolt a kifutó pályán, az emberek fészkelődni kezdtek helyükön, aztán mindenki elhagyta az említett járműt. Végül átadtak a csomagjaimat, aztán ki indultam a váróteremben, ahol a nagy ablakokon keresztül látszott, hogy havazik. A taxit egyedül csak egy telefonfülkében tudtam felhívni, mert nem volt térerőm.
Kisétáltam a parkolóba, ahol a szél hevesen fújt, az arcom lefagyott, de a kezeimet bundás kesztyű fedte.
Aztán pár percen belül egy fekete furgon megállt előttem, majd kiszállt belőle kettő izmos férfi felém közelítve. Ijedtségemben futni kezdtem, de sikertelemül
Kettő erős kéz jelezte a vesztemet, és egy arcomhoz simuló rongytól minden elsötétült körülöttem.

Miután felébredtem, ráeszméltem hogy ez bizony nem az én hálóm, vagy talán nem emlékszem elég jól?
Egy halk kopogást hallottam amire azonnal hátrálni kezdtem. Az ajtót maga után becsukva velem szembe fordult egy férfi. A személynek barna szemei vannak, a kidolgozott testét már már a ruhán keresztül lehetett látni, a haja szög egyenes volt, néhány kusza szál esedezett arcába.

-Nos a szemedből kiolvasva nem érted hogy kerülsz ide, jól gondolom?- szólal meg kis idő után.

-Mikor távozhatok?- jelentem ki és hatalmas szemekkel tapadok rá.
-És miért vagyok itt?- tettem fel egy újabb kérdést.

-Te is benne vagy egy licitbe, így egy jó darabig nem távozhatsz- a mondat olyan nyugodtsággal csúszik ki a száján mint ha ez normális lenne. -A listámon szerepeltél Callie, sajnálom.- tette hozzá, bánatott színlelve.
Dehogy sajnálja.

-Milyen licit?- hatalmas szemekkel bámulok még mindig a férfira aki csak nevetni kezd.
Rohadék....

-Minden évben húsz lányt szedek össze a környékről és ajándékozom karácsonyra az üzlettársaimnak- kezd bele a történetébe.

-Micsoda?- már patakokban folytak a könnyeim, a rémes sztori hallatán.

-Ez egy olyan játék, ahol az emberek licitálhatnak rád és a lányokra. -folytatta, a tekintetem csak úgy megdermedt ennek hallatán.- Miután eldőlt, hogy ki az a szerencsés aki haza vihet, elvisz magával.- hogy micsoda?

-A szüleid értesítve vannak hogy az éven nem tudsz haza menni.- a komoly tekintetét állni se tudom, hisz a gondolat hogy nem látom a családom, rossz érzés.

-Lehet más sose mondta, de ön egy undorító seggfej, aki ilyet tesz annak nincs szíve!- akadtam ki.
-Gyűlölöm magát.- az ujjamat a mellkasába mélyesztem és sarkon fordulva az ágyra roskadtam. Tekintete üres maradt ennek hallatán.

-A ruháját Mary behozza.-majd nagyot nyelt és távozott a hálóból.

Az idő alatt elgondolkoztam hogy ki lehet vajon ő?
És miért ajándékoz ártatlan lányokat másnak?
Nem tudom miért érzi magát hatalmasnak, de az én szemembe egy senki aki ilyet tesz.

Amikor az állítólagos Mary behozta a ruhámat, észre vettem hogy ő egy idős hölgy.

Nekem is ez lesz a sorsom másnál? -tettem fel a kérdést magamban.

-Kisasszony jobb ha időben elkészül, különben az úr nem áll jót magáért!-intett felém az említett hölgy.

-Micsoda kedves tetszik lenni.- cifra nyelvemnek köszönhetően, kimondtam az első gondolatom.

*

Miután felvettem könnyek között az estélyit és némi sminket raktak rám, vittek is az autóhoz. A férfi nem hazudott, tényleg húsz lányt hozatott akik velem együtt az autóban ültek, a legtöbben sírtak, némelyik csak csendben várta a sorsát.
Amint megérkeztünk egy hatalmas háznál parkoltunk, majd a kiszállásnál egy-egy őr fogta meg a karunkat és úgy vonszoltak, de a védelem kedvéért körülöttünk is jöttek.

Beléptünk a hatalmas házba, ahol egy zárt helyiségbe ráncigáltak, végül a kezünkbe nyomtak egy táblát. Aztán végig vezettek minket egy folyóson, aminek végén hatalmas függöny helyezkedett el, mögötte pedig zene hallatszódott.

Ki küldtek minket a színpadra, és sorba álltunk egymás mellett, mindenki kezében lévő táblára egy szám volt írva, az enyém a 9-es számú tábla volt.