Maffiát Karácsonyra

4.rész

Az egész házban csend honolt, minden helyiség üres volt körülöttem. Amit hallottam az a testőröm mély levegővétele, ami iszonyatosan idegesítő volt. Körül tekintve mindenhol, felismertem hogy a ház személyzetei se voltak itt. A reggelivel végezve, tányéromat a mosogatóba dobtam és a szobámat megcélozva, elindultam fel.

A tekintetem folyamat a lábamon tartottam, hisz ha jobban vizsgálni kezdem a helyet, akkor hamar gyanút foghatnak.
A lépcső fordulónál egy hatalmas vállba ütköztem, majd felpillantva felismertem a hozzá tartozó arcot, Daniel. Ez a seggfej úgy szét volt csúszva, hogy már egy pillanatra valaki másnak hittem.

-Nézz a lábaid elé.- fogta meg a karom és az íriszeimet vizslatta.

-Ne haragudj.- jó kislányos maszkomat felhúzva, boci szemekkel, zavartan motyogtam.

Szem forgatás kíséretében került ki, és pillanatok alatt eltűnt a szemem elől.

Ahogy észre vettem nem igazán hatott rá, amit az előbb leműveltem, sőt szerintem totál idiótának néztem ki, ahogy az elrablómnak próbálok tetszelegni.

-Ekkora balekot, mint én.- ordítottam a párna halomba, ami az ágyamon sorakozott.

Annyira bánom, hogy soha nem volt részem abban hogy felkeltsem valakinek a figyelmét, vagy ellenkezőleg . A gimis éveim alatt, talán egyetlen fiú figyelt fel rám.
Viszont szomorú tény, hogy csak azért mert nem értett egy anyagot, vagy éppen leckét kunyerált.

*

Lassan már éjfélt üt az óra, és még mindig nem jön álom a szememre, folyamatosan azon kattog az agyam, hogy a családom mit csinál, vajon gondolnak rám, vagy esetleg rosszul esett nekik, hogy önhibámon kívül nem tudtam menni az ünnepekre. Utálom ezt az embert, mert tönkre tett mindent, ami fontos volt nekem. Elrabolt, majd eladni készült, aztán végül megtartott. Mindezt azért, hogy itt lustálkodjak ebben a hatalmas házban, és csak a falat nézzem minden áldott nap. Legalább annyi esze lehetne, hogy valami munkára befog.
Úgy érzem magam mint egy könyv, amit nem olvasnak és csak porosodik a polcon éveken át. Sőt, nem is értem hogy valaki minek vesz meg egy könyvet ami nem is érdekli.

Felálltam az ágyból, és útnak eredtem, a konyhába. Természetesen ez a gorilla itt lihegett a nyakamban. Nem mintha letudnék lépni erről az átkozott helyről.

A hűtőben kutatva, egy nagyon jó kis darabra bukkantam. Vodka.
Ez a vodka valószínűleg többe kerül, mint a ruha kollekcióm, de ha egy kicsit lopok belőle észre sem veszi, talán.
Mondjuk ki az a hülye aki behűti az alkoholt?

Mind tudjuk, ha meleg a pia annál ütősebb. És ebben a házban rám fér, hogy részegre igyam magam.
Egy nagyobb poharat vettem elő, majd alaposan körül nézve, a feléig felöntöttem, aztán egy kevés narancslével kipótoltam. Még szerencse, hogy ennek az embernek tisztes távolságból kell rám vigyáznia.

Vissza slattyogva a szobába, lepihentem.
A poharat kezembe véve, elkezdtem iszogatni, az első kortyig.

-Azt a picsa.- fancsali képem jelezte, hogy mennyire erős is ez a cucc. Ez a jó drága cucc.

Ugyan nem szoktam inni, mivel a családom teljesen elzárta tőlünk ezt a lehetőséget, miután a bátyámat sürgősségire kellett vinni, alkoholmérgezés miatt.

A poharam szinte már kiürült, ezért azonnal újra töltésre volt szükségem. Ami azt illeti semmit sem érzek, szóval biztosan jól bírom a piát.