Karácsonyi Dallamok és forrócsoki *Befejezett*

4.

Elérkezett hát! A negyedik Adventi hétvége, már csak egy rész van hátra ebből a szösszenetből. Jó olvasást pusz. R. 😘

"- Köszönöm barátom!Sokat jelent, a feleségem boldogságánál nincs fontosabb nekem. - bólintok majd magára hagyom. Fáradtan dőlök le Louis szobájában a kanapéra Zayn mellé. Egy jó darabig hallgatom ahogy szuszognak. Hihetetlen ez az elmúlt pár nap, pedig egy hete erre még gondolni sem mertem. Megtaláltam a szerelmemet, a férjemet visszakaptam a személyében. Valamint lett két barátom is, a legjobbak közül. Mára úgy érzem az idei karácsony sokkal jobb lesz, mint a tavalyi volt. Boldogsággal a szívemben, a lelkemben nyom el az álom. "

Torkomban dobogó szívvel ébredek, pedig rémálmom sem volt. Egy iszonyatosan kék szempár néz a szemembe miközben fújtat, mint a gőzmozdony.

- Mi az, baj van? - ugrok fel ijedten. A karjai alatt ölelem át, el is engedi a súlyát azonnal.

- Ja, hiába keltegettelek. Aludtál mint a medve, még a nyálad is csorgott. - nyögi.

- Baj van? Hívjam az orvost? Rosszul vagy? Mit tegyek? Mit csináljak? - hadarom idegesen. Ahogy körül nézek Zayn -t nem látom, biztos már elment a vásárra.

- Csak kísérj ki a mosdóba, bepisálok. - szűri az összeszorított ajkain keresztül, a kanapé karfáját szorongatva.

- Jah, hú a picsának ijesztgetsz. Jobban leszel ezért elverlek. - indulok el vele a mosdó felé. Majd beállítom a csészéhez és várok, de meg sem mozdul.

- Bébi elverhetsz, ahogy csak akarsz. Viszont jelen pillanatban ahhoz sincs erőm, hogy a gatyámat letoljam. Esetleg...- pillant hátra, szorosan állok mögötte így tartva őt.

- Ó Istenem már attól minden bajom van, hogy látlak erre le kell húzzam a nadrágodat. Nem lesz ennek jó vége. - a kezem már jár rajta. Fél karral szorítom a mellkasomhoz, a másikkal előrángatom a boldogságom forrását. Tartom amíg nem végez, élesen szuszogok a nyakába. Szégyen ide vagy oda, nekem nem volt ez hosszú menet. Kellemetlen is, hogy a beteg kedvesem pisilő cerkájára élvezek a gatyámba.

- Hát ez igen rövid volt! - kuncorászik, mikor végezni tűnik. Az arcom olyan vörös, mint a ráknak ki sem merem emelni a nyakából a fejemet. Csak akkor emelem fel, amikor már nagyon ficereg a karjaim között.

- Rövid, de jó. - morgom.

- Akkor most megfürdetjük Louis-t és neki is lerendezheted a sorsát. - elkerekedett szemekkel bámulok rá, félre hajtott fejjel csak vigyorog az arcomba.

- Annyi erőd sincs, mint a lepke fingnak. Mégis hogyan képzelted? - rántom vissza a nadrágját, majd a wc tetejét lecsukva ültetem le rá.

- Azért mert nincs erőm, ez a mocsok még feláll. Kurvára nem érdekli a farkamat, nekem mihez van erőm. Többek között ahogy ahhoz sincs, hogy magamnak kiverjem. Erre belibbensz te a formás kis popsiddal, a faszállító hangoddal és ez a mocsok már nem bír magával. - dühösködik, mire csak hangosan felkacagok. Erre leesik, hogy bizony ő ezt halálosan komolyan gondolta.

- Jó akkor fürdünk, nekem úgy is kell. Semmi kedvem ragacsos gatyában kóborolni egész nap. Még szerencse hoztam váltóruhát, na meg neked is vettem. Múlt hétfőn anya elzavart a plázába. Amíg megengedem a vizet le tudsz vetkőzni egyedül? - pillantok hátra az ajtóból. A szobába indulok, hogy behozzam a holmikat.