Karácsonyi Dallamok és forrócsoki *Befejezett*

5.

Ebben a részben van olyan ami a valóságban nem így működik! Ne vegyetek mindent komolyan! Ez csak egy mese! Pusz R. 😘

Négy napom volt karácsonyig, hogy elintézzem mindenkinek az eltervezett ajándékokat. A negyedeik autószalonban sikerült megtaláljam, amit kerestem. Ez sem volt egyszerű, mert simán csövesnek néztek. Amikor közöltem, hogy készpénzre vásárolnék egyből kánaán lett a hely. Maga a tulajdonos foglalkozott velem. Reggeli is volt, kávé és egyebek. Hellyel közzel sikerült is minden ajándékot beszereznem, bár tegnap délután Louis ránk hozta a frászt. Anya lélekszakadva hívott fel, pont mikor kijöttem a plázából. Lou bezárkózott a szobánkba és nem volt hajlandó kijönni. Hiába volt pótkulcs ahhoz meg nem fért hozzá, mert a fiók amiben tartom az is zárva volt. Annak a kulcsa meg nálam. Másfél óra volt a Londoni csúcsban mire haza értem. Viszont addigra már kinyitotta a kicsikém az ajtót és csak annyit mondott egyedül akart lenni. Már kora reggel ébren vagyok és a plafont bámulom. Végül lefejtem magamról Louis karjait és lábait. Mert esküszöm az összes végtagját rajtam tárolja. Óvatosan kelek ki az ágyból, nem akarom felébreszteni. Éjszaka egyszer volt egy hányás rohama, nehezen sikerült csak lenyugodnia. Kiveszek a szekrényből egy melegítőnadrágot, majd kifelé veszem az irányt. A lenti fürdőben elintézem a szokásos reggeli teendőimet. Fogkefém és fésűm van ott is. Nem mondom, hogy nem aludnék még. Ma van karácsony vagyis szenteste, a drágám születésnapja és még van dolgom. Az autót 10 - re ígérték leszállítani és a közjegyző is délre készül el a papírokkal. A tortáért is el kell mennem. Míg bekapcsolom a kávé főzőt addig visszaosonok az emeletre a telefonomért. Remek, már fél kilenc elmúlt. Pedig abban a hitben voltam, hogy korán van. Visszaérve a konyhába tűnik fel anya üzenete a hűtőre ragasztva.

Elmentem, az ünnepi vacsorához kell még venni egy - két dolgot. Gemmához is be kell ugorjak. A tortát elintézem, sietek haza. Addig reggelizettek! Puszi Anya.

A kávésbögrével a kezemben állok a terasz ajtóhoz, megnézi a kinti mesevilágot. Olyan régen volt már fehér karácsony és most ez is megadatik. Nem tudom mióta eshet, de már mindent beborítanak a hófehér pelyhek. Fasza! A hólapátolást nem terveztem be a mai napomba. A vendégeink/ barátaink este nyolcra érkeznek. Ma már nincs nyitva a vásár este, még délelőtt igen. Viszont a két ünnep között még pár nap lesz. Gondolom Niall is itthon van. Neszezésre fordulok meg a drágám áll a konyha közepén, szemeit dörzsölve.

- Jó reggelt! - köszöntöm, de csak halkan. A frászt nem akarom ráhozni azzal, hogy hangosan beszélek. Valamit morog majd a kávéfőzőhöz lép és levesz hozzá egy bögrét.

- Biztos jó ötlet azt innod reggelire? - kérdezem aggódva, mert nem szeretném ha megismétlődne ami múltkor történt.

- Biztos! Felnőtt vagyok, el tudom dönteni mit akarok. - vágja hozzám, csak felhúzott szemöldökkel nézek rá. Szerintem ő maga sem tudja mi a fene baja van, csak szimplán rossz lábbal mászott ki az ágyból. A bögrével a kezében helyezkedik el az egyik széken, még a lábait is maga alá húzza mielőtt beleinna az ébresztő folyadékba.

- Esetleg nincs kedved beszélni a tegnap történtekről? - kérdezem lágyan kicsit közelebb araszolva hozzá.

- Nem, nincs! - böffenti kicsit fel is húz, hát korán reggel van, relatív. Mit tettem én, hogy így beszél velem?

- Lehetnél egy kicsit kedvesebb. - szúrom oda, erre csak rám kapja a villámokat szóró kék csodáit. S mire bármit is tudnék mondani vagy egyáltalán szólni elkezd ordítani.

- Lehetnék! Sok minden lehetnék! Leginkább halott lennék! Erre te mi csináltál? Na mi a faszt? Meghosszabbítod a kínlódásomat. Hagytál volna ott az erdőben a büdös picsába. Nem, te vissza hozol, de minek? Azért, hogy a szemed előtt dögöljek bele ebbe a szarba. Mi vagy te mazochista Harry? Ezt élvezed? Nincs erőm semmihez, végig okádom az éjszakát. Képtelen vagyok egyedül ellátni magmat. Nem tudok semmit sem megcsinálni, még felöltözni sem. Arról már nem beszélek, hogy a wc re sem tudok egyedül kimenni, vagy tusolni. Élet ez így? Nem, kurvára nem az. Megint elkezdett hullani a hajam!? Neked meg az a legnagyobb gondod, hogy bezárkóztam és beszélgetni akarsz. Hát tudod, nekem meg az a legnagyobb, hogy élek. Ahhoz sem volt erőm, hogy a kibaszott pengét megfogjam, pedig csak egy mozdulat lett volna, egyetlen egy érted? - közben anya is megérkezik, valamint a kiabálásra Niall is felébredt. Mindketten lemerevedve állnak a konyha ajtóban, Louis mögött. Én csak állok elkerekedett szemekkel vele szemben és hallgatom az egyre szaporodó szitok szavait. Minden második mondatában elmondja, hogy én vagyok a hibás a nyomoráért. A betegségéért, és úgy összességében mindenért. A könnyek gyűlnek a szememben, nem vagyok benne biztos, hogy el tudom viselni. El akarom -e egyáltalán viselni. Mikor Louis befejezi a dühkitörését, minden erőmet összeszedve szó nélkül lépek elé. Pár pillanatot hagyok magamnak, nem akarok semmit olyat mondani ami dühből fakad.