A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Repülőjegy•

•••
A mindig napos Floridát most nem igazán lehetett naposnak nevezni, hiszen napok óta zuhogott az eső. Itt ilyenek a telek. Míg George élvezkedik a londoni nagy hóesésben és igazi karácsonyi hangulata van, addig Dream és Sapnap pusztán úgy érzik magukat, mintha valami esőerdőben laknának.

Jelen pillanatban is szakadt az eső, viszont a hőmérséklet-mint mindig- elég meleg volt, így Dream rövid farmernadrágban és pántos fehér trikóban hevert a nappalijuk kanapéján. A telefonját bújta untában, hiszen jobb dolga nem volt. Lakótársa Nick streamelt, ráadásul arcát is mutatta, így oda nem ronthatott be, hogy "Gyere Nick csináljunk valamit, hagyd abba a streamet!". Másik legjobb barátját szintén nem szerette volna zavarni, ki a világ másik felén valószínűleg az igazak álmát alussza.
Karácsonyig pusztán 4 nap volt, mely igazán jó kedvre derítette, hiszen a kedvenc ünnepéről beszélünk.

Időközben belekezdett egy sorozatba is, melyet egy fáradt Sapnap zavart meg, ki lomhán ballagott ki szobájából, telefonjával a kezében.

-Van egy jó, illetve egy rossz hírem.-szólt a rekedt hang, mely a fáradtságtól zengett ilyen recésen.
-Kezdd a rosszal.-fordította a fiú felé fejét Clay, közbe megállítva a Netflixet.
-Nem leszek itthon karácsonykor, szüleimmel kell töltsem, ugyanis Apukám nincs valami jól.
-És mi a jó?-sóhajtott egyet a szőke, ráeszmélve, hogy egyedül lesz az ünnepekkor.
-Elmehetsz George-hoz és tarthatnátok egy "DNF Karácsonyt". Mit szólsz?

Hogy mit szól? A jó és a rossz érzelmek váltakoztak benne, a fénysebességnél is gyorsabban. Egyik fele baromi jó ötletnek gondolta, hogy meglepi legjobb barátját és közösen ünnepelnek, a másik fele pedig borzasztónak találta. Mi van akkor, ha britt barátja nem szeretne vele találkozni? Mi van, ha idegesítőnek találja Dream-et? Mi van, ha csúnyának tartja Őt?
Hiszen bármennyire furcsának tűnhet, viszont George sosem látta még Clay arcát, maximum kisebb részleteket belőle. A sötét hajú régebben sokszor kérlelte amerikai barátját, hogy mutassa meg arcát, viszont valamiért a szőkeség mindig nemet mondott, így George felhagyott a folytonos kérleléssel, hiszen nem szeretett volna erőltetni semmit.

-Mi ez a nagy gondolkodás, haver?-álldogált karba tett kézzel Nick előtte.
-Mennyi ideig voltam elbambulva?
-Úgy 3-4 percig. Minden oké?

Sapnap láthatta, hogy valami megtörik barátjában, így lassan leült mellé a kanapéra, nagy óvatos mozdulatokkal körkörösen simogatni kezdte hátát. Ezzel mindig meg tudta nyugtatni Clay-t, most sem volt ez másképp. Egy darabig még ebben a pozícióban ültek, majd egy hirtelen mozdulattal Dream helyzetet váltott, szembe lakótársával.

-Mi van, ha nem akar látni?
-Ki?
-George. Gondolj bele, odamegyek, meglepem, majd elküld.

Sapnap harsányan felnevetett, mire a szőke értelmetlenül meredt rá.

-Clay, tesó. George nekem már hosszú évek óta mondogatja, hogy mennyire szeretne veled találkozni, ne aggódj. Szerintem Ő lenne a legboldogabb a világon és élete legszebb Karácsonya lenne, ha hirtelen reggel ott ácsorognál az ajtajában a hülye pofáddal. Higgy nekem.

"Ő lenne a legboldogabb a világon."
Ez volt az a mondat, mely sorsfordítóan ért el Dream agyába. Tényleg ennyire boldoggá tudná tenni Őt?
Őt.
Minél többször gondol álmai britt fiújára, annál több pillangó kezdi csiklandozni gyomrát. Hiszen csak barátként szereti, nem?
Ezt a gondolatot olyan gyorsan hesegette el agyából, amilyen gyorsan csak tudta, majd figyelmét ismét Sapnap-nek szentelte.

-Amíg ismét elbambultál és feleslegesen beszéltem hozzád, megvettem a repülőjegyedet, használd egészséggel. Szívesen.-villantott egy ragyogó mosolyt Nick, mely mindenki szívét megdobogtatja, legfőképp Karl-ét.

A következő adás, melyet Clay agya fogott, az egy pittyegés volt, mely telefonjából hangzott.

"Nick AirDrop kérelmet küldött"

Dream lassan rányomott az "elfogadom" gombra, mely egyből átirányította Őt a repülőjegy linkére.

-Nick, te nem vagy normális.
-Sose voltam.