A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Képkeret•

•••
Dream nagyot nyelt, ahogy a taxi elsuhant mellőle, egyedül hagyva Őt Nagy-Britannia ijesztőnek tűnő utcáin.
A hó még mindig nagy méretű pelyhekben zúdult nyakába, hófehérré varázsolva mindent, ami szeme elé tárult. A fák lombjaitól az utolsó kavicsokig a járdán, mindent hó borított, melyet az amerikai ifjú még mindig csillogással szemeiben szemlélt.
Viszont most volt fontosabb dolga is, hiszen itt állt George háza előtt lassan már tíz perce, mozdulatlanul. Szíve jobban kalapált, mint eddig valaha, hasa annyira fájt, hogy azt hitte, ott fog elájulni.
Kifújta bent tartott levegőjét, majd telefonján megnyitotta a kamerát.

"Ilyen emlékezetes pillanatot hülye vagyok nem megörökíteni."

Elindította a felvételt, majd remegő kezét ráhelyezte a csengőre. Egy hirtelen mozdulattal átbillentette a kapcsolót, majd hallotta, ahogy az egész házat bezengi a csengő éles hangja. Gyorsan elrántotta kezét, majd haját kezdte igazgatni, mint aki vakrandira készül.
Körülbelül másfél perce álldogálhatott a bejárati ajtóban, agyban végiggondolt minden lehetséges lehetőséget, a "Mi van, ha..." kérdések belepték eszméjét, majd egy megváltó kiabálás bontotta fel gondolatmenetét.

-Azonnal!

George hangja élőben olyan édes volt, akár a méz.
Dream idegességében a vele hozott holmiját meglökte, ezáltal csomagjai hanyatt estek a hóval belepett virágágyásban.

A hangos ajtónyikorgásra viszont visszafordította fejét, hiszen George fontosabb volt a -már átázott- csomagjainál.
És igen, ott állt Ő.
Jól gondolod kedves olvasó, Dream álmai britt fiújáról beszélek, ki körülbelül egy fejjel helyezkedett el alacsonyabban Clay-nél, talán ez tette Őt még aranyosabbá.
Kócos hajából megállapítható volt, hogy nemrég kelhetett ki ágyából, talán a csengő ébreszthette fel. Szintén szürke melegítőnadrágot viselt, melyhez egy egyszerű fekete póló passzolt.
Dream zavarában a földet kezdte pasztázni, hogy ne legyen észrevehető az arcába szökött vér.

-Elnézést, segíthetek?-mosolyodott el a sötét hajú fiú, majd szemét végigvezette az előtte már halálra fagyott szintén kócos hajú idegenen.

Clay gondolta, hogy nem fogja felismerni, hiszen George sosem látta teljesen az arcát, mellesleg alapjáraton se az az első gondolata egy ép eszű embernek, hogy a 10000 kilóméterre élő, minecrafton megismert, arctalan legjobb barátja elugrik Karácsonyra hozzá, "csak úgy".

A szőkeség erőt vett magán, kifújta bent tartott levegőjét, majd egyenesen George gesztenyebarna szemeibe fúrta zöld íriszeit.
A britt fiú mintha egy pillanatra megremegett volna, mintha valamit gyanított volna, viszont hamar elhesegethette gondolatát, mert felhúzott szemöldökkel nézett várakozóan az "ismeretlenre".

Dream érezte, hogy nem tud majd normálisan megszólalni, hiszen 100%, hogy elbőgte volna magát, ezért matatni kezdett pulóvere zsebében, mire egy kisebb képkeretet húzott ki onnan, majd átnyújtotta George-nak.

A sötét hajú értetlenséggel szemeiben vette át a tárgyat, majd elemezni kezdte, bár nem kellett sokáig, hiszen egyből felismerte.
Arról a képkeretről beszélünk, melyet Dream egy nemrégiben posztolt Insta képén is használt, mint az egyik "főtárgy". Egy tömör, rövid, mégis annál inkább jelentősebb képet tartalmazott a képkeret, melyben George annyir ír: "Szeretlek Dream❤️". Ezt az üzenetet minden Dnf shipper, illetve nem-shipper is megtalálhatja Dream Twitter oldalán, mint "ereklye".

George hitetlenkedve nézett fel Dream szemeibe, majd az utcára csend telepedett, így hallani lehetett a britt fiú remegő levegővételét.

-Clay?

Ennyi kellett Dream-nek. Egyet előrelépett, majd két kezeit kinyújtva átkarolta George-t, szorosan magához ölelve. A sötét hajú fiú egy darabig még dermedve állt eredeti pozíciójában, majd mint aki észbekapott, Dream-nél is szorosabban ölelt vissza. George lassan remegett, majd halkan szipogni kezdett, amire a szőkeség gyorsan elhúzódott.

-Gondolom azért sírsz, hogy minek jöttem el és menjek haza.
-Dream-szipogta-te akkora egy idióta vagy.
-Sokszor mondtad már, tudom.-mosolyodott el Clay is, majd kitörölt egy kibuggyanni készülő könnycseppet szeme sarkából.

Talán most lehetett életében a legboldogabb, hiszen arcára lemoshatatlan mosoly telepedett. Már az sem érdekelte, hogy floridai végtagjai feladták a harcot és halálra fagytak, és az sem, hogy az összes cucca még mindig az elhagyatott virágágyásban pihen, most csak egy dolog volt a fontos, melyre már évek óta vágyott.
George-val volt. Az Ő George-ával.