A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Lift•

•••
Kiszálltak a taxiból, majd Dream keresztbe tett karokkal állt meg George előtt.

-Tudod, igazán szerezhetnél már egy jogosítványt. Nekem legalább van.
-Ezt úgy mondod, mintha tudnál Angliába vezetni úgy, hogy nálatok a másik oldalon halad a közlekedés.-forgatta meg barna íriszeit a britt fiú, majd a kaputelefonon rövid ujjaival begépelte Wilbur lakásának a kódját, mely egy hosszú magas hang kiadása után kinyitotta az ajtót.
Odaballagtak a lifthez, hiszen barátjuk a negyedik emeleten lakott, majd várakozva álldogáltak, várták a lift lejövetelét.

George nekidőlt a falnak mit sem tudóan, mire amerikai barátja egy hirtelen mozdulattal hátralökte Őt odapréselve a fém anyaghoz, bal kezével a falat támasztva, mire a sötét hajú egy aprót felnyögött. Az alacsony fiú orcájába vér szökött, majd kibújt Clay szorításából, ki vizslató tekintettel elemezte Őt.

-Mi.. mit csinálsz?
-Csak meg akartam nyomni a gombot, hogy felvigyen a negyedikre, de Te pont ott áltál, idióta. Bár ahogy látom, élvezted.-mosolyodott el bátran, megvonva vállait.

A "jármű" lassan elindult felfelé, kínos csendbe burkolva a fiúkat.
George minél előbb szabadulni akart, úgy érezte, minél több időt töltenek kettesben abban a szűk "dobozban", annál kevesebb levegő jut szervezetébe, lassan pánikrohamot idézve elő. Ahogy kinyílt a lift ajtaja, a britt fiú rögtön kiugrott rajta nagyot felsóhajtva, mire Dream-től egy kérdő pillantást kapott válaszul. Felgyorsította lépteit a hosszú folyosón hátrahagyva barátját, fújtatva loholt Wilbur ajtaja elé. Lenyomta a fehér csengőt, majd George szerencsétlenségére Clay utolérte Őt, még mindig felhúzott szemöldökökkel, tőle szokatlan testtartással. A Davidson-fiú gyorsan elfordult, megigazította pulcsija nyakát egy kis szabad levegő reményében.
Az ajtó kicsapódott, melyen egy szőke, Dream-mel körülbelül egy magas fiú toppant ki, fehér fogait kivirítva.

-George!-ugrott nyakába, erősen megszorítva barátját.
-Tommy, jó látni.-ölelt vissza gyengéden, majd lassan elvált tőle.

Az ajtó takarásából még kettő kíváncsi fej bukkant elő, az egyik Wilbur-höz, a másik Tubbo-hoz tartozott. Üdvözölték barátjukat, majd betessékelték a tiltakozó fiút a lakás zsúfolt előszobájába, hátrahagyva Dream-et, ki még mindig a folyosón álldogált nagy kabátjába, kissé átfagyottan. Egy kéz megragadta a kilincset, majd csukta volna vissza az ajtót alaphelyzetébe, mikor az amerikai az utolsó pillanatban bedugta ujjait a maradék lyukon, megtámaszkodva az ajtófélfán.
Wilbur meglepetten nyitotta ki ismét az a ajtót, majd ledermedten állt a magas, szőke hajú idegen előtt.

-Engem be se engedtek?-szólalt meg összetéveszthetetlen hangján, majd húzta ajkait görbére Dream.
-Dream! Jézusom, de jól nézel ki haver! Azt hittem, George-val csak viccelődtök.
-Én is örülök, hogy látlak.-lépett be a küszöbön a meleg lakásba Clay, szembetalálva magát hét szempárral, kik a kanapén hevertek, George-ot körbevéve.

Az amerikai felakasztotta kabátját az egyik szabad fogasra George kabátja mellé, cipőjét ujjaival lehúzta, felfedve átázott fekete zokniját. Nagyot fújt, ahogy testhőmérséklete felvette a lakás hőjét, ugyanis az utcán illetve a folyosón körülbelül húsz fokkal hidegebb volt.
Átballagott a nappaliba Wilbur-rel az élen, ki még most sem teljesen fogta fel, hogy Dream tényleg itt van, Angliában.
A sötét hajú barátja egyből hátrafordult, majd szabadkozva állt fel ültéből.

-Dream, Én nem akartalak kint hagyni.

A "Dream" megszólításra mindenki elhalkult, majd volt aki kérdőn-volt aki döbbenten nézett először George-ra, majd a magas szőke csávóra, ki váratlanul érkezett.
-Nem hiszem, hogy ez a Te hibád lenne, Georgie.-lépett közelebb az említett fiúhoz, majd hogy fokozza a hatást, jobb kezén található, elegáns ujjaival végigsimította George arcát, ki ismét elpirult az érintéstől.

Miután tisztázták, hogy Clay tényleg elrepült idáig Amerikából, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt George-val, leültek beszélgetni a kandalló köré, mely úgy látszik egy hagyomány volt az angol emberek számára. Először csak társasoztak, majd valahonnan előkerült egy üveg alkohol, melyet kettő követett. George mindig is mértéktartó volt, most sem volt ez másképp, ugyanis csak egy-két kispohárral ihatott meg ellentétben Dream-mel, ki deciliter számra húzta le a bódító italokat.
A sötét hajú jobbnak látta, ha most azonnal elindulnak, így felhúzta cipőjét, kabátját, majd nagy nehézkesen felöltöztette Clay-t is, ki bármennyire tiltakozott, sikerült meggyőzni egy "Már sötétedik és itt foglak hagyni" indokkal.
George nagyot nyelt, ahogy megnyomta a lift hívógombját, visszaidézve a pár órával ezelőtt történteket. Valahol sóvárgott még egy olyan helyzetért, mely legbelül kifejezhetetlenül megijesztette Őt.

Belökte a félig-bódult barátját a liftbe, majd keresztbe tett karokkal nézett ki fejéből, vagyis inkább nézett volna, ha a vele egy légtérben tartózkodó fiú nem löki ismét a falhoz Őt, most talán erősebben, mint az előző alkalommal.
Ismét egy aprót nyögött George, mire Dream kajánul elmosolyodott és vészesen közeledett az extázisban lévő fiú felé.
George fülében hangos vészjelző csipogott jelezvén, hogy húzódjon el, viszont szemei másról árulkodtak. Letekintett Clay dús, rózsaszín, hívogató ajkára, mely oly' gyönyörűen tudja kiejteni a George nevet, majd fel a fiú zöld íriszeibe, melyek csillogtak az alkoholtól. Szíve jobban kalapált mint eddig bármikor, elvesztette az önkontrollt agya felett és bambán hagyta, hogy az amerikai fiú még közelebb férkőzzön hozzá.

Reflex-szerűen hunyta le szemhéjait, majd a következő dolog, melyet esze felfogott, az Dream szapora szuszogása volt, melyet a fiú közelsége végett ajkán érzett, majd egy puha "valami" kapcsolódott George kiszáradt, sebes ajkaihoz.