A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Churros•

•••
Mivel a virtuális térkép 20 percet írt gyalog, így elsétáltak a legközelebbi buszmegállóhoz, hiszen így nagyobb valószínűséggel hamarabb érnek oda hamarabb, illetve kevésbé fárasztó.
Körülbelül kettő perc várakozás után a piros, tipikus londoni busz befordult az utcába, majd nagyot fékezett, erre a havat arra késztetve, hogy a fiúk cipőjén landoljon.
Dream mint minden eddigi angliai dolgot, ezt is ámulattal szemlélte, majd miután megvették menetjegyeiket, csillogó szemekkel meredt az alacsonyabb fiúra.

-Menjünk fel a tetejére!

George megforgatta barna íriszeit, majd egy bólintással maga után tessékelte az amerikai fiút, fel a lépcsőn, a busz második "emeletére". Minden utas az alsó, fűtött szinten utazott, ami ráadásul fedett is volt, így szinte nyilvánvalóvá vált, hogy a busz teteje teljesen üres, csak két idióta ül le a fagyoskodni.
Dream letörölte kesztyűjével az egyik ülésről a havat, majd úriember módjára engedte előre George-ot a leülésben, ki egy apró kuncogás-félét engedett ki ajkain.
Helyet foglaltak, majd a jármű gyorsan el is indult a következő megállóba.

Utólag valószínű mindketten rájöttek, hogy a fentre leülés nem a legjobb ötlet volt hiszen igaz, hogy először jó mókának és élvezetesnek tűnt, de amikor már harmadjára indult meg a szél és fújta arcukba a nagy hópelyheket, felettébb hideggé és idegesítővé vált.
A hetedik állomásnál szálltak le, ahonnan nem több, mint 3 perc gyalog az úticéljuk.

Ahogy befordultak az Oxford Street-re, George-nak elakadt a szava. Minden, tényleg szó szerint minden karácsonyi fényekben úszott. Járókelők teáikkal kezükben fotózkodtak, a boltok kirakatai is karácsonyi kiegészítőkkel voltak kidekorálva, távolabbra nézve három, óriás méretű, szintén villogó fényű karácsonyfa állt.
Dream mint eddig szinte mindig, most is telefonján keresztül dokumentált mindent, minden apró részletet megörökítve, George gyerekesen csillogó barna szemeinél kezdve.
Nagyobb hangszórókból erőteljesen szólt az "Elenor Rigby" a "Beatles"-től, mely Clay egyik kedvencévé vált.

-Sétálunk is, vagy csak állunk egyhelyben?-tettette a lazát a szőke fiú, ki belül ujjongott az utca hangulatától.
-Ja, igen, mehetünk.

Clay kézen ragadta George-ot, kinek tányér nagyságúra ugrottak szemei. Ahogy bőrük összeért, mintha szikrák szaladtak volna végig kezükön-legalábbis a britt fiú így érezte. Gyomrát sertepertélő pillangók lepték el, kisebb hányingert keltve a sötét hajúnak, ki egy darabig homályosan észlelte a dolgokat, majd mikor visszatért a valóságba, már kézen fogva rótták az utcát, miközben Dream valamit magyarázott.

George ajánlatára minden üzletet fel-alá bejártak, apróbb olyan dolgokat véve, amik felkeltették érdeklődésüket.
Dream egy darabig az egyik kirakat előtt álldogált lecölöpölve, majd mikor George beérte Őt, kérdőn nézett először barátjára, majd az üveg vitrinre. A kirakat több aranyosabb plüssöt tartalmazott, de amit Clay bámult, egész különlegesnek volt mondható.
A plüssállat szinte pontosan úgy nézett ki, mint Dream cicája, Patches annyi különbséggel, hogy a plüss macska egy apró mikulássapkát viselt, apró bolyhos sállal.

-Nagyon hasonlóm volt gyermekkoromban-kezdett bele Clay-Édesanyámtól kaptam, mikor 9 éves lehettem. Talán az Ő mintájára lett meg Patches.-vont vállat, majd indult útnak a fiú.
-De akkor miért nem veszed meg?-rohant utána George, felhúzott íves szemöldökével.
-Plüssök csak gyerekeknek valók, nem de?

Csend telepedett rájuk, hiszen George pontosan emlékszik Dream ennek mondatának forrására. Pár hónappal ezelőtt egy stream közben valamin viccelődtek, mikor az amerikai fiú felhozta, hogy neki vannak plüssei, mire a britt kinevette, majd gyereknek nevezte Őt.
George csak viccelt, nem gondolta komolyan, hogy Dream ennyire magára fogja venni, hiszen akkor Clay is nevetett az "inzultáláson".

Tovább ballagtak, mostmár nem kézen fogva, mikor hasonló kis barna faházak fogadták Őket mint tegnap, mikor korcsolyázni voltak.
Az egyik bódé tetejére színes betűkkel volt felmázolva: "Churros".
George kérlelő szemekkel nézett először Clay-re, majd a bódéra, mire egy elmosolyodást és bólintást kapott válasznak: Dream vesz neki Churrost.
A színvak fiú imádott mindent, ami közte és barátja között volt, olyan kis dolgokat is, mint a jelbeszéd: megszólalás nélkül is tudják mire gondol a másik, mit szeretne, esetleg hogyan érez.
Dream beállt a kígyózó sorba, mely láthatólag viszonylag gyorsan haladt.

-Clay, itt hagyhatlak egy pillanatra? El kell szaladjak valahova.
-Persze, de milyen öntetet kérsz?-nyúlt bele pénztárcájába a magas fiú.
-Amilyet Te.

Kevesebb, mint tíz perc sorban állás után, Dream már várakozóan pillantott karórájára, egyik kezében a két adag édességet tartva, melynek mennyei, fahéjas illata hasát korgásra késztette.
Balra pillantott, ahonnan egy mosolygó George-ot vélt közeledni, szintén mosolygós pulcsijában.

-Mit mosolyogsz?-nyújtotta át az egyik adag ételt a fiúnak, mostmár Ő is görbe ajkakkal.
-Semmit, csak még mindig hihetetlen, hogy itt vagy és egy karácsonyi vásár kellős közepén churrost eszünk.