A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Minden•

•••
Dream megsemmisülten ücsörgött a taxi hátsó ülésén, az ablakon kifelé bambulva. A hó-mint mindig-felszabadultan szállingózott, gyerekek rohangáltak nevetve a fagyos utcákon. Ahogy a sárga jármű lefékezett az egyik pirosra váltott lámpánál, a járdán egy -látszólag- szerelmes párt pillantott meg, kik hevesen egymás szájában kutattak. A szőke fiú szörnyülködve fordult a másik irányba, ám borzadását felváltotta a hiány és a szomorúság érzete.

Ezek lehetnénk mi is.

Zöld íriszeibe könnyek gyűltek, majd pár pillanattal később kigördült az első kövér könnycsepp, melyet sorban követett a többi, teljesen benedvesítve kihűlt arcát. Pulcsija ujjával próbálta folyamatosan törölgetni szemét, viszont egy idő után feladta és hagyta, hogy az újra előtörő folyadék végigcsurogjon először szeme tájékán, orcáján, majd le az íves álla vonalán a nyaka alá.
Homályos tekintettel ellenőrizte telefonján az időt, bár teljesen kiment fejéből, hogy a háttérképe azt a bizonyos képet tartalmazta, melyen ölelkeznek a tükör előtt, mosolyogva.
Clay egy darabig visszafogta magát, majd hangos zokogásba kezdett, összegörnyedve a kényelmetlen ülésen, szintén dideregve.

A sofőr ijedten hátrapillantott válla felett, szemeivel elemezte a -már- pár perce síró ifjút, megrázta fejét, majd benyomta a rádiót-pont mint akkor, mikor Dream megérkezett Angliába. Clay felpillantott a visszapillantó tükörre, így felvéve a szemkontaktust a sofőrrel, ki szintén Őt szuggerálta, lágy mosollyal ajkain: ugyanaz az ember volt, ki első nap elvitte Őt George-hoz.
Az amerikai fiú nemigen figyelt a dallamokra melyek percenként váltották egymást, bár egy-két sor igazán felkeltette érdeklődését.

"Go ahead and watch my heart burn
With the fire that you started in me."

Dream bánatosan elmosolyodott, majd gyengén elismételte az utolsó sort.
-A tűz, melyet elindítottál bennem.

Még volt pár perc a repülőtérre érkezésig, így "semmit nincs már veszítenem" alapon legörgetett a beszélgetései között George számához, majd remegő kézzel, gyengén elmosolyodva küldte el üzenetét: "a tűz, melyet elindítottál bennem, George".

Repülőjegyet nem kellett vennie, hiszen a visszaútra Floridába már megvette jegyét-igaz, hetekkel későbbre, hiszen nem tervezett korábban hazamenni.
Bőröndjével oldalán és hátizsákjával hátán lépett be az épületbe, melynek közepén egy nagy karácsonyfa foglalt helyet, ezüst-vörös gömbökkel és zöld szalagokkal díszítve.

-Kellemes Ünnepeket Kívánunk!-nyújtott oda egy apró csokoládét az egyik-látszólag-ott dolgozó vörös hajú férfi, lágy mosollyal az arcán, kezébe nagy kosárral, mely tele volt édességekkel.
Dream mosolyt erőltetve arcára vette el a kis ajándékot, majd halkan megköszönve sétált tovább úticéljához: az ügyintéző pulthoz.
Az igaz, hogy a magas fiúnak volt repülőjegye, viszont január 14.-ére szólt, így szükség szerűen át kellett rakatni a mai napra. Beállt a hosszú, kanyargós sorba, majd idegességében lábfejével dobogni kezdett a kemény padlózaton, hiszen ha nem fogadják el az átrakást, akkor vennie kell új jegyet mely lehet, hogy csak jövőhétre szól és nem szeretne több napot egy olyan városban tölteni, ahol a számára legfontosabb ember lakik, ki nemrég dobta ki otthonából.
Közel érezte magát George-hoz, mégis távol.

-Miben segíthetek?-mosolyodott el a hölgy a pult mögül, kinek szőke haja hátralakkozva volt felcopfozva, szája vörös rúzsban úszott, mely kiemelte kék szemeit.
-Lehetséges, hogy egy repülőjegy érvényességét átrakassam másik időpontra?-vakarta meg tarkóját Clay feszülten.
-Mire gondol a "másik időpont" alatt?
-Uh, mára.
-Mára?-húzta fel egyik szemöldökét a nő, majd láthatta az amerikai fiún, hogy nincs a legjobb állapotban, így fejcsóválva nézett monitorára, pár másodpercig csapkodva a billentyűzetet.-És milyen névre van vásárolva?
Dream megkönnyebbülésében nagyot sóhajtott, majd átadta floridai személyigazolványát.
-Tehát Floridába utazna, vagyis utazik.-virította ki fehér fogait a nő, majd átnyújtotta Clay repülőjegyét, melyen a mai dátum szerepelt.-Kellemes utazást!

A szőke fiú még ha bevallani sose vallotta be volna, legbelül egy nagyon picit reménykedett, hogy valami meggátolja hazautazását, még ha erre semmi esély sem volt. Sajnálatos módon sejtése beigazolódott, ugyanis repülőjegyét elfogadták, minden holmija megvolt és George sem jött utána. Bár miért is tette volna?

Alapból késésben volt a becsekkoláshoz, így lépteit felgyorsítva indult meg az ellenőrző pontra, hol átadta iratait és táskáit is átvizsgálták akadálymentesen, melytől Dream szíve még jobban sajogni kezdett: semmi sem tartotta Őt vissza az Amerikába utazástól.
Végighaladt a repülőtéri butikok és apró éttermek mellett, viszont lábai hirtelen megdermedtek, ahogy orrába kúszott egy felettébb ismerős illat.
A szag irányába pillantott, majd szemei egy kisebb standot fedeztek fel, melynek tábláján egy szintén ismerős felirat szerepelt: Churros.
Felidézte emlékét, mikor az Ő szeretett fiújával churrost faltak a hideg utcákon, hülyülve, egymást lökdösve a hóban.

Minden George-ra emlékeztet.

Megcsóválta fejét, majd mivel gyomra korgott az órák óta nem evéstől, vett egy nagyobb adaggal, majd helyet foglalt az egyik váróteremben, mely szinte teljesen üres volt.
Feloldotta telefonját, majd meglepetten tapasztalta, hogy George elolvasta üzenetét.

De mi lesz ezután velük? Úgy tesznek, mintha meg sem történt volna ez az egész látogatás és felszabadultan folytatják tovább barátságukat? Szinte lehetetlen. A rajongók illetve az összes barátjuk tud Dream látogatásáról, így szinte biztos, hogy sokszor szóba kerülne, illetve egyikük sem tudna úgy viselkedni, mint azelőtt.
Többet nem beszélnének George-val? Senki sem értené, hogy mi történhetett a két sráccal, kik jobban szerették egymást, mint a földön létező összes embert összességében.