A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Fehér törölköző•

•••
Kezdett besötétedni, így hazafelé vették az irányt, miközben egymást lökdösték a csúszós, keskeny járdákon.
Mire visszaértek George otthonába mindketten átfagytak, mindkettőjüknek jól esett a lakásban tomboló meleg, mely a kandallóból áradt.

-Lehet letusolok, ha nem nagy gond.-szólalt meg a szőke hajú, ahogy kibújt bakancsából.
-Folyosó mellett jobbra.-intett George, majd egy fekete kefével próbálta megtisztítani cipőjét, melyből csöpögött a víz.

Clay belépett az említett helyiségbe, ahol szintén tisztaság uralkodott, picit szégyellte is magát azért, ahogy az Ő fürdőszobája kinéz: mindenhol koszos ruha, vízköves csap, random dolgok szétdobálva.
Lekapta magáról ruháit, ráhelyezte őket a szennyestartó dobozra, majd belépett a zuhanykabinba és elindította a vizet. Először jeges víz kezdett el szivágorni, amitől Dream nagyot ugrott, majd tűzforróvá vált, mely igazán jól esett több órányi fagyoskodás után.
Mindenhol átmosta magát, majd leemelt egy fehér törölközőt a szintén fehér szekrényről, mikor egy kisebb problémába ütközött.
Nem vitt magával tiszta ruhát.
Mivel a régit már nem szerette volna visszavenni, ugyanis másfél napja azt viselte, mellesleg rendesen bele is izzadt, ezért a törölközőt maga köré csavarta, úgy lépett ki a fürdőszobából.
George éppen a pultnál ült, valami híreket olvasgatott telefonján. Érzékelte, hogy Clay belépett a konyhába, ezért valamit szeretett volna neki csipkelődésből beszólni, ám amikor felpillantott rá, elállt a szava.
Dream felül nem viselt semmit, így egyértelműen kidomborodtak has- illetve mell- és karizmai, melyekről már annyit mesélt, George mégsem akart hinni neki, hogy ennyire izmos, hiszen ki gondolná azt, hogy egy srác, aki a nap huszonnégy órájából huszonkettőt a gép előtt tölt, kész Adonisz?
Szőke hajából csöpögött a víz, mely most zöld íriszeibe lógott, rózsaszín telt ajkai mosolyra húzódtak, ahogy realizálta: George bizony stírölte Őt.
Az előbb említett fiú rögtön elfordította fejét, majd úgy tett, mintha egy "hűde izgalmas" cikket olvasgatna.

-Fényképezz le George, több ideig tart.-szólalt meg hirtelen, azon a tipikus flörtölős hangján, melyet akkor használ, amikor zavarba szeretné hozni legjobb barátját.
-Nem szeretnék egy ilyen csúnya embert a galériámba tárolni.-vágott vissza a britt fiú, majd büszkén felé fordult.
-Gyerünk, tudom, hogy helyesnek tartasz.. na meg okosnak, jófejnek és még sorolhatnám.
-Azért túlzásokba ne essünk.-ugrott le a pult előtti magas székről George, majd elhaladt volna -a már felöltözött- Clay mellett, aki viszont változtatott a fiú tervein és szoros ölelésbe vonta.
George először mereven állt egyhelyben, majd beleolvadt az ölelésbe és átadta magát az érzésnek.

-Ne tudd meg mennyire boldoggá teszel, hogy itt vagy.

Dream erre nem szólt semmit, csak még erősebben húzta magához az alacsonyabb fiút, ki érezte vállán a másik mosolyát.
Lassan elváltak a másiktól, majd egy-egy elmormogott "jóéjt" után mindketten saját alvóhelyükhöz ballagtak.
Clay ledőlt a kanapéra, betakarózott az általa már használt szürke pléddel, majd kényelmesen elhelyezkedett. Telefonját feloldotta, melyen sorakoztak az olvasatlan üzenetek, válaszra várva a titokzatos videóra.
Sapnap is megannyiszor hívta Őt, próbált neki üzenni, így dobott neki egy "holnap hívlak" üzit, majd megnyitotta a George-val való beszélgetését. Rákattintott a képküldés lehetőségre, majd kiválasztotta azt a képet, melyet akkor lőtt barátjáról, amikor teázni voltak. Egy aprót hezitált, majd mosolyogva elküldte neki a képet, hozzáírva: "Aranyos vagy, Georgie".
Pár perc eltelt, már kapcsolta volna ki telefonját, amikor a három pont megjelent mely jelezte, hogy George éppen ír. A pontok eltűntek, mely kisebb aggódást keltett Dream-ben, hogy esetleg valami rosszat írt, bár abban a pillanatban egy üzenet ugrott fel, melyet az idősebb írt neki.

"Te meg idióta :)"

Sokszor, talán túl sokszor nevezték egymást George-val idiótának, ez afféle szeretet-nyelv volt náluk, mint pároknál a becenevek, vagy mintha a "szeretlek"-et helyettesítette volna.

Lenyomta telefonja gombján a kikapcsoló gombot, majd rácsúsztatta az üvegasztalra. Jobban magára húzta a takarót, és bármennyire próbálkozott elaludni, hiszen rettentően fáradt volt, csaknem akarózott neki. Gondolatai ide-oda cikáztak, és még számára is borzasztóan ijesztő volt, hogy minden mondat melyet agya kreált, tartalmazta George nevét vagy azt, hogy mi van kettőjük között.