Rab voltam...

17. Támadás

      Reggel mellette keltem fel. Magához szorított. Moccanni se bírtam. Egy kis idő után kinyitotta hatalmas szemeit. Amikor rám nézett  csodálatot véltem fel fedezni benne.

- Te meg hogy kerülsz ide? És mi történt az este .- fel akart ülni de szerintem megszédült mert azonnal vissza feküdt.
- Noah szerint többet ittál mint valaha eddig. És hogy miért vagyok most melletted- közbe feltápászkodtam az ágyból és az asztal fele vettem az irányt hogy elvegyem a vizet és a gyógyszert- mert te magadra rántottál, de akkor ezek szerint nem sok minden van meg a tegnap estéből.-közbe mellé értem és a gyógyszert a kezébe nyomtam.
- Köszönöm.- mondta és lenyelte a gyógyszert.- Nem, nem sok mindenre emlékszem csak arra hogy össze vesztem veled  és elmentem itthonról majd az egyik klubba beültem italozni. Jaj tényleg bocsánat hogy tegnap úgy neked estem. Sajnálom.
- Nem baj. Én is túlfeszítettem a hurt.
- Köszönöm hogy tegnap este gondomat viselted, mert gondolom te voltál velem.
- Én voltam, és nem kell megköszönöd, Noah kért meg rá.
- Noah?- egy kicsit csodálkozva kérdezte.
- Igen.
- Szóval ő hozott haza.
- Hát igen valahogy úgy. Most pihenj megmondom a házvezetőnőnek hogy hozzon neked reggelit.
- Köszönöm.- mondta, majd én ki is léptem az ajtón.

        Ahogy ígérem szóltam a házvezető nőnek, aki mint kiderült Marta, hogy vigyen Connor-nak reggelit, majd én is elmentem letusolni és reggelizni.
A nap további részemében, filmeztem és egy párszor benéztem még Connor-ra. Majd olyan délután kettő fele el is aludtam.

         Hangos kiabálásra és lövésekre ébredtem. Nagyon megijedtem. Azzonal az ajtót feltépve futtam is a folyosóra. Connor lépett ki  szobája ajtaján.

- Hercegnő, menj vissza. Nem tudom ki van odalent de az őröket már félig lerendezte. Noah- kiáltott oda az éppen felénk igyekvő Noah-ra – vidd le Zora-t  a pincébe és maradj vele, ne essen semmi baja.
- Oké haver, viszont nem ismerem a foszereket eddig nem volt velük bajunk.
- Oké, most menjetek, majd szólok mikor tiszta- majd ott hagyott annélkül hogy bármi mást mondott volna.
- Na gyere menjünk- mondta Noah majd elindult lefele.

       Hogy féltem-e? Igen. Mennyire? Nagyon. Tudtam hogy Noah meg tud védeni, viszont féltem hogy a többieknek baja esik vagy akár nekünk valamelyikünknek baja esik.
Körül belül egy órát lehetünk lent a pince helyiségbe, egyszercsak lépteket hallodtunk a lépcső felől. Noah már a pisztolyt arra kapta hogy ha kell lőni tudjon, de a lépcsőn csak Jack jött le.
- Baj van Noah- mondta, olyan mély hangon hogy rajtam is kivert a víz
- Micsoda?- kérdezett vissza a Noah eléggé feszülten.
- A főnök eltűnt- na ekkor lesokkoltam- elvitték magukkal.-mondta. Noah dús hajába túrt.