Rab voltam...

31.Reggel

    Amikor reggel felébredtem Connor békésen szuszogott mellettem, ezért én úgy hogy ne keltsem fel kimásztam mellőle és  a konyhába vettem az irányt hogy reggelit csináljak. Sok mindenen járt az eszem. De legfőképpen azon amit Connor mondott. Sok mindent kinéztem volna a hátteréből csak ezeket a dolgokat nem. Nem tudom azt sem hogy miért gondolta azt hogy én szörnyetegnek hinném ha elmondja mi volt azzal a lánnyal. Valami van amit nem mond el, és én ezt ki fogom deríteni. Őszintén? Megsajnáltam.  Nagyon. Olyan védtelennek, magányosnak és kiszolgáltatottnak látszott.  Valahogy segíteni akarok neki, mert szép lassan magába bolondított és elérte hogy beleszeressek. A gondolatmenetem megzavarta hogy hangokat hallottam a lépcső felől, és egy kis idő után Connor jelent meg.

- Jó reggelt- köszönt, de láttam a szemében némi félelmet is.
- Jó reggelt, ülj asztalhoz hozom a reggelit.
- Előbb nem beszélhetnénk?
- Majd reggeli közbe beszélünk.  Na ülj asztalhoz- noszogattam, tényleg akartam vele beszélni.

    Evés közbe láttam egy párszor hogy meg akar szólalni, de azt is láttam nem tudja hogy is fogjon neki. Ezért inkább én szólaltam meg előbb:

- Connor
- Hm?-nézett rám, és azért láttam a megkönnyebbülést a szemébe
- Tudom, miről akarsz beszélni. Először is el akarom mondani hogy örülök hogy tegnap este megnyíltál egy kicsit. Örülök hogy tudom mi van a hátteredbe.
- Zora...- nem tudta folytatni mert közbe szóltam.
- Connor hadd fejezzem be- bólintott- Segíteni szeretnék, ennek oka is van. Nekem is van egy eléggé zűrös hátterem amiről nem olyan rég szeretem tudomást. Te segítettél elfogadni, most én fogok neked segíteni.
- Mi az ok Zora? Mi miatt akarsz segíteni, hisz utálsz engem.-egy kis bánatot véltem felfedezni a szemében.
- Az hogy szépen lassan magadba bolondítottál és ez ellen tenni se tudtam-most jöttem rá hogy ezt ki is mondtam hangosan.
- Oh- nem mondott semmi többet
- Connor...- szólaltam meg egy kis idő után én is.
- Zora, én is érzem amit te.- fordult felém- Ha nem vagy mellettem már félek hogy valami történik veled, ha nem vagy mellettem akkor rád gondolok. Nem tudtam mi ez az érzés de már tudom. Emily óta nem éreztem így. Nagyon szeretlek -most ez komoly ki mondta? Oh te jó ég- de nem zudíthatom rád a bajomat.
- De Connor rám zúdíthatod mert én is szeretlek -nem vártam tovább közelebb hajoltam és megcsókoltam és ő ezt viszonozta, ölébe kapott és az aznap reggelem indultam a legjobban.