29. Megértés

634 13 0
                                    

   Csak ültünk,  egyikünk se szólt egy szót sem. Én egy kicsit már feszültnek éreztem a helyzetet ezért megszólaltam.

- Miért kellett ez a ma este Connor? – tudtam hogy azt mondta ismerjük meg egymást de így nem fogjuk az biztos.
- Mondtam már, Zora, azért hogy megismerjük jobban egymást. – látszott rajta hogy feszült.
- Ezzel nem ismerlek meg jobban. Itt ülünk és semmiről nem beszélünk.  Te már mindent tudsz rólam,  de én  semmit. Se azt hogy mi történt a szüleiddel,  miért vagy ilyen a testvéreddel,  miért választottad  ezt az életet, annyi kérdés van bennem, amit már annyiszor feltettem, de sose kaptam rájuk választ.
- Zora- fordult felém- tudom sok mindent nem mondtam el, ennek oka van.
- De mi Connor? Mi bajom származhat abból ha megismerlek egy kicsit jobban. Hm?
- Veszélyes az életem,  jobb ha nem tudsz sokat rólam,  sőt jobb ha inkább hazaengedlek- ez volt az utolsó szava láttam rajta, na de ezt nem,ezt nem fogom engedni, hogy ennyi szaros hónap után csak úgy hazaküldjön mintha mi sem történt volna.
- Nem Connor, ennyi hét, hónap után csak úgy haza akarsz küldeni, mert nem tetszenek a kérdések amiket felteszek neked? Nem ezt nem fogom hagyni, túl sokat elvettél az életemből.  Kértelek.  Hányszor könyörögtem neked hogy engedj haza, hogy mehessek már.  Mennyi mindent átéltem miattad, erre fel most azt vágod a fejemhez hogy menjek haza? Van bőr a pofádon mit ne mondjak.- ezzel fejeztem be, majd egy nagyot bemostam neki és a házféle vettem az irány.

     Oda belépve egyenest a szobámba vettem az irány.  Nem akartam látni azt a barmot. Sok mindent elvett tőlem és még egy normális valaszt se kapok.
Kis idő múlva a szóba ajtaja hátracsapódott,  és Connor alakja sétált be a szobámba. Nekem már az arcom könnybe ázott.

- Menj ki Connor- szólaltam meg erőtlenül, nem akartam vele beszélni, vagy csak nem akartam hogy így lásson... Miket beszélsz Zora? Persze hogy csak nem akartál vele beszélni.
- Nem – mondta ellent nem tűrő hangon.
- Connor, menj ki- tagoltam szavaimat.
- Nem, most szépen végig hallgatsz, ha akarsz ha nem. Tényleg tudni akarod a múltam? Tényleg képes lennél arra hogy elfogadd azt amit mondani fogok?
- Igen ha az kell ahoz hogy megértsem miért vagy ilyen.
- Rendben... akkor elmondom....

Rab voltam...Место, где живут истории. Откройте их для себя