Rab voltam...

11. Kiszabadulva

....majd belépett...

       ....Connor. Most az egyszer őrültem hogy ő lépett be azon az ajtón és nem valaki más.

- Zora- nézett rám de arra nekem kezdett össze folyni minden- hé, hercegnő ne veszítsd el az eszméleted, nézz rám- közbe eloldozott.- Minden rendben lesz- majd csak már annyit emlékszem hogy  a karjaiba vesz és úgy visz ki a házból.

Connor szemszöge:

      Amikor Zora elszökött nagyon mérges lettem. Egyrészt mérges lettem mert Zora elszökött, mérges voltam magamra és az emberemre hogy ennyire naivak voltunk hogy mi meg engedtük is ezt neki. De mindezek mellett nagyon féltem. Nem tudtam hogy bízhatok-e a lányba. Mivel ez egy maffia mező ezért féltettem hogy valaki olyan tálalja meg aki tudja hogy hozzám tartozik. Féltettem hogy nehogy baja essen. Őszintén? Nem tudom mi ütött belém.

        Napok teltek el amikor jött a hír hogy a mezőn található egy hatalmas maffia szervezet ami az egyik legnagyobb ellenfelünk, és az embereim kiderítettek hogy Zora náluk van. Amint ezt megtudtam azonnal mentünk is a csapattal.

        Amikor oda értünk mindenkit levadásztunk. Mindenki halott volt. Én elkezdtem keresni Zora-t. Az alaksorban egy szobába benyitva megláttam őt egy székhez kötözve. Amikor megláttam hogyan néz ki már akkor tudtam nem mondott semmit ezeknek a rohadékoknak.
Zora elájult ezért a ölbe vettem és a kocsiba betéve hazáig vittem. Közbe hívtam Liam- et, az öcsémet hogy hívja az orvost.

         Amikor a házhoz értünk az orvos már ott volt. Megvizsgálta, a két combját összevarrta. Majd mondta hogy pihennie kell.
Nagyon jó érzés volt amikor Zora kinyitotta a szemét. Ez a hajnal után megfogadtam hogy soha többet nem leszek naiv és felelőtlen, de legfőképpen ezért megfog fizetni az a féreg aki most menekül előlem.

Zora szemszöge:

        Mikor felébredtem már a szobába voltam. A szobába egy doki, Connor és még három srác volt.

- Zora- nézett rám Connor- hogy érzed magad?
- Fáj a fejem, az arcom, és a két lábam.
- Ez érthető- szólalt most meg az orvos- most pihenjen, hagyok itt kötszert, kenőcsöt és gyógyszert, ha bármi baj lenne hívjon- fordult Connor felé nézve- Jobbulást!
- Köszönjük doktor úr- mondta Connor majd az orvos kiment az ajtón.
- Ők kik?- néztem a 3 pasira.
- Ohh -mondta Connor. – Ő itt az öcsém Liam, és ez a másik kettő a két legjobb haverom, James és Noah.-mondta. Nekem eszembe jutott hogy most Connor biztos azt hiszi hogy elárultam és meg fog ölni, ezért elkezdtem sírni.
- Fiúk menjetek ki!-nézet Connor  a fiúkra, és miután ők ki mentek oda jött hozzám- Hé, hercegnő, mi a baj? Már biztonságba vagy!-mondta.
- Connor, én esküszöm nem árultalak  el, nem mondtam semmit nekik. Kérlek ne bánts.-mondtam majd mégjobban kitört belőlem a sírás. Fel akartam kelni és elfutni de nem tudtam.
- Nézz rám Zora- jött oda Connor és a két keze közé fogta az arcom- Tudom! Oké? Tudom hogy nem árultál el, mert akkor nem így néztél volna ki hanem már valószínű halott lennél.-majd nagyon szorosan magához húzott és megölelt.

        Akármennyire is furán hangzik is ez, de biztonságba éreztem a karjai között magam. Az ölelése biztonságot nyújtott. Az ölelésébe aludtam el.