Rab voltam...

13. Fura ez a srác

      Miután Connor levitt, letett a hintára, majd vissza ment a házba és egy pár perc múlva kötszerrel és  kenőccsel a kezébe tért vissza.

- Azzal mire készülsz?-kérdeztem, de sejtettem a válaszát.
- Mégis mit lehet kenőccsel és kötszerrel csinálni?- nevetett-A doki azt mondta hogy minden nap újra kell kötözni a sebeidet, most ezt fogom megtenni.- mondta.

       Majd közelebb jött. Én felfeküdtem a hintára és ő elkezdte leszedni a kötszert a lábamról. Majd jó alaposan kitisztította és bekente a kenőccsel amit a doki adott. Utána újra kötözte. Én ezek után fennebb csuszanntam és ő a lábamat az ölébe véve leült és maga elé bámulva hallgatott. Nagyon fura ez a srác és ennek hangot is adtam.

- Mi változott?
- Ezt hogy érted?- értetlenkedett.
- Mi változott az első nap óta? Akkor bunkó voltál velem, az se érdekelt volna ha megölöm magam. Most meg újrakötöd a sebem amit egy alkalmazott is meg tudna csinálni. Aggodalmat látok a szemedbe akárhányszor rám nézel. Mi változott?- valahol éreztem hogy lehet hogy ez most nem jó idő a faggatásra de már ki mondtam és vissza szívni nem tudom.
- Nem tudom, most is ugyan az a lány vagy, oké?- majd ott hagyott faképnél.

       Ekkor jöttem rá hogy tényleg nem értem ezt a fiút, de elhatároztam hogy most nem menekülhet el előlem. Ezért gyorsan ( vagyis ammennyire csak tudtam) felálltam és próbáltam utána menni. Egy pár lepés ment is de újra megszédültem. Csak Connort alakját láttam magam előtt, majd minden kezdett összefolyni előttem.

- Connor... – mondtam halkan, bár  nem hinném hogy meghallotta, majd elnyelt a sötétség.

      Amikor felébredtem, a szobámba voltam. Már sötét volt. Nem tudom hány óra lehetett. Majd oldara  néztem, és Connor-t véltem felfedezni a székbe ahogy éppen aludt. Nem akartam felkelteni ezért csak egy plédet térítettem rá, majd én is vissza aludtam.