– Ezt nem gondolod komolyan – rázta a fejét Osszián, és a Baross utca elején felállított Mikulás szánra bámult. Előttük kisgyerekekből és szülőkből álló sor tolongott.
– Dehogynem!
Bálint letörölhetetlen vigyorral az arcán állt be egy háromgyerekes anyuka mögé a sorba.
Az előttük álló nagy, barna szemű ötéves forma kislány hátrafordult két ugrálás között. Sapkáján ide-oda billegett a pompon.
– Ti nem ülhettek fel, túl nagyok vagytok – szólalt meg felháborodva.
– A Mikulás szánjára mindenki felülhet – mondta Bálint komoly hangon. A kislány erre az anyukájához fordult.
– Anya, tényleg mindenki felülhet?
– Persze.
– Még a bácsik is?
Bálint erre felnevetett, majd oldalba könyökölte Ossziánt.
– Hallod, jól jegyezzük meg, 2021. 12. 03., életünkben először hívtak minket bácsinak.
– Le vagy maradva, engem egy kisfiú folyton le szokott bácsizni a lépcsőházban már évek óta. A húga kedvesebb, ő nagyfiúnak szólít.
– Nagyfiú, ez tetszik – vigyorodott el Bálint, mire Osszián elvörösödött a hangsúlyt hallva.
– Amúgy miért olyan fontos neked ez a szán? – kérdezte Osszián, hogy elterelje figyelmét a nagyfiú dologról.
Bálint megköszörülte a torkát.
– Teljesíti a kívánságokat.
– Anya, hallod, a bácsi azt mondta, teljesíti a kívánságot!
Osszián felkuncogott.
– Csak óvatosan, hallgatóságunk van – súgta Bálint nyakába. – De azért elmesélheted, hogy milyen kívánságokat teljesített neked eddig.
Bálint lehajolt, féloldalas mosolyra húzta a száját, és átkarolta Osszián derekát. Osszián el akart húzódni, mert már mögöttük is álltak a sorban, de Bálint nem engedte.
– Tavaly kijöttünk ide karácsony előtt Rókával. A sorban egy kisgyerek mondta, hogy amit becsukott szemmel a szánon ülve kívánsz, az valósággá válik. Poénból kipróbáltuk, nemtom, hogy Rókáé meglett-e, de az enyém valóra vált.
– És mit kívántál?
– Tippelj!
– Hogy ne bukj meg a matekfakton.
– Nem is rossz ötlet, de nem.
– Akkor, hogy nyerjétek meg a szünet utáni focimeccset?
– Á, tudtam, hogy azt kívánság nélkül is megnyerjük.
– Akkor...
– Elárulom. Azt kívántam, hogy az áljárás váljon valódivá.
Osszián torkán akadtak a szavak. Már tavaly decemberben? Hangosan dobogó szívvel húzta óvatos mosolyra a száját.
– Akkor nagyon meg kell gondolnunk, hogy most mit kérünk.
– Nekem számtalan ötletem van – mosolygott rá Bálint.
A sor lassan haladt előre, előttük a kislány épp arról faggatta az anyukáját, kívánhat-e tízezerszáz csokit. Az anyuka kitartóan próbálta meggyőzni, hogy kilyukadna az összes foga. Osszián agya azon kattogott, hogy Bálint lassan egy éve nem beszélt a szüleivel. Talán ez a gáz giccsmikulás segíthetne.
– Min gondolkoztál el? – fordult Ossziánhoz Bálint, amikor a sor megint haladt előre pár lépést.
– Csak hogy van-e Rókáról képed, ahogyan csukott szemmel ül a szánon.
– Még szép. – És Bálint már nyitotta is a galériát a telefonján, mire Osszián felnevetett.
Már egy kicsit ő is várta, hogy felülhessen a szánra.
YOU ARE READING
Csillaghullás - Adventi kalendárium
RomanceDecember 1. és 24-e között minden napra hozok egy történetet. A felkerülő írások 99%-a valószínűleg Basszián lesz, de meglátjuk. Remélem, legalább annyira fogjátok élvezni az olvasást, mint én az írást! ❤ Ígérem, lesz benne direkt rossz fic is 😀