Csillaghullás - Adventi kalendárium

7. Jelmezek

– Na, mit szólsz? – kérdezte Osszián, amikor körbefordult a szobában. Bálint az ágyán ülve oldalra fordított fejjel vizslatta.

– Hmm.

Osszián megtorpant, csípőre tette a kezét és összeráncolta a szemöldökét.

– Csak ennyi, egyetlen hmm?

Ha Bálint tudta volna mennyi munkája volt azzal, hogy hátra zselézze a haját, meg hogy megfesse a kezében tartott képet az elfolyó órákkal! És öltönyt vett, nyakkendővel. És a bajusz!

– Csak nem vagyok benne biztos, hogy Róka erre gondolt.

Osszián lenézett magára, aztán vissza Bálintra.

– Mi baj van Dalíval?

– Semmi, de szerintem ha ez egy beöltözős Mikulásbuli, akkor karácsonyi tematikát kellene választani.

– Ezt nem mondta.

Osszián egy sóhajjal lecsüccsent a székre, válla leereszkedett. A festményt az íróasztalára hajította, de azért úgy, hogy baja ne essen.

Bálint visszafojtott nevetéssel a hangjában így szólt:

– Azért nekem nagyon tetszik a műbajszod!

– Amazonról rendeltem – morogta Osszián, és nem is akart rágondolni, milyen sok dollárt költött feleslegesen erre a hülye bajuszra. – Te minek öltözöl be?

– Krampusznak – vigyorodott el Bálint.
– Az eléggé menő.

Bálint komoly arccal bólogatott.

– Van egy témába illő Szabó T. Anna vers, figyelj:

A kópé Mikulás
- naiv dal -
A Mikulás sűrű,
göndör bozontjával,
tele puttonyában
csupa nyalánksággal,
hosszúnyelvű krampusz
szép piros farkával,
éjjel jön énhozzám
csengős szánkójával.
Odalép ágyamhoz,
bár nem alszom, tudja,
piruló arcomat
kétfelől simítja,
„Boldog ünnepeket!”
a fülembe súgja,
s aranyló virgácsát
csizmácskámba dugja.

Bálint olyan komoly hangon szavalta el, hogy Ossziánnak legalább tíz másodperc kellett, mire felfogta, miről van szó. Akkor viszont menthetetlenül elkezdett vihogni, és Bálint mellé dőlt az ágyra.

– Ez tényleg egy igazi vers? – kérdezte, amikor újra kapott levegőt.

– Persze.

– És te ilyen virgácsot dugdosós krampusz leszel? – karolta át Osszián Bálint nyakát.

– Szeretnéd?

– Mindennél jobban – súgta Osszián, és Bálintra mászott. Két pillanat alatt felforrósodott a szoba, főleg akkor, amikor Osszián bedugta a kezét Bálint pólója alá és végigsimította a csípőjén a bőrt. Lehajolt, hogy megcsókolja, már csak egyetlen miliméter hiányzott, de ekkor becsörtetett Auróra.

– Szerintetek milyen a jelm...

– Kopogjál! Mi a francért nem lehet ezt megjegyezni! – dörrent Osszián az ajtó felé, mire Auróra egy bocsit cincogva kitipegett hófehér angyalszárnyaival együtt.

– Hol is tartottunk? – húzta vissza Bálint Ossziánt, miután becsukódott az ajtó.
Osszián visszasimította a tenyerét Bálint hasára, és végre megcsókolta a fiút, de Bálint alatta fekve kuncogni kezdett.

– Csikiz a bajszod.

Erre már Osszián is elnevette magát.

– Levegyem?

– Dehogy. Inkább én is beöltözöm krampusznak, és úgy csináljuk. Mit szólsz?

– Azt, hogy hülye vagy? – nevetett fel Osszián, mire Bálint a fenekére markolt és közelebb húzta magához. Túl szűk volt az öltönynadrág. Egyszerre sóhajtottak fel.

– Egyre jobban tetszik ez a jelmez – lihegte Osszián. – Szerintem szarok Róka karácsonyi tematikájára, és ebben megyek.

– Támogatom – mondta Bálint, majd újra megcsókolta Ossziánt, csak hogy két pillanat múlva megint belenevessen a csókba.