Jump.✖c.h.

Chapter 3

Egy eléggé régies kertes ház előtt állt meg.
-Itt laksz?
-Mondhatni. Ez a másik házam. Ide szoktam jönni mikor egy kis nyugalomra vágyom. És itt biztos nem keresnének.
-Melyik században épült?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Inkább fogd be és gyere!- bevonszolt magával. A kívülről régi ház, belülről valójában egy mesés és modern lakás.
-Ez tényleg a te házad?- kérdem és a szemöldököm ismét a homlokom közepére szalad. Hangomon érzékelhető a meglepettség, ami neki is feltűnt.
-Jó mi?- érdeklődik önelégülten.
-Megvallom, hogy nem erre számítottam. Na és? Hol vannak a meztelen nős képeid?
-Várj...leszbikus vagy?- arcára olyan elképedés ült ki, amilyet még soha életemben nem láttam. Kénytelen voltam elmosolyodni. Mostanában nem sűrűn van ilyen.
-Miért te transzvesztita vagy?
-Nem?!- mondta a végét elnyújtva.
-Képzeld! Én sem vagyok leszbikus.
-Ez biztos?
-Most komolyan arról fogunk beszélni, hogy kinek milyen a nemi identitása?- szemöldököm szinte a hajtöveimet verdeste.
-Miért miről beszéljünk?
-Mondjuk, hogy merre az ágyad.
-Hé, hé, hé! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit korai?- arcán kaján vigyor jelent meg. Először nem esett le, hogy pontosan mire is célzott, majd mikor végre koppant belebokszoltam a vállába.
-Áu!- sikoltott fel, karját dörzsölve.
-Jézus! Milyen nőiesen sikítasz.- röhögtem el magam, mire felkapott, felvitt egy lépcsőn, be a szobába és az ágyra dobott. Elkezdett összevissza csikizni, minek hatására kitört belőlem a nevetés. Egészen könnycsordulásig csikizett.
-Milyen nőiesen sikítasz.- utánzott mikor abbahagytam. Legalábbis próbált.
-Mivel nő vagyok?!- mondtam felháborodást imitálva.
-Inkább lány.- kacsintott le rám.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Hogy még tudomásom szerint nem töltötted be a 18 évet.
-És?! Te tényleg azt hiszed, hogy holmi számok mondják meg, hogy mennyire érett egy ember? Én úgy gondolom, hogy értelmiség játssza a fő szerepet és nem a számok.- idő közben felültem és keresztbe tettem a kezem. Ezzel is mutatom, hogy menyire hülyeségnek találom az utóbbi kijelentését.
-Na jó. Nem lehetne, hogy dobnánk a témát?- hatalmas barna szemei azzal a tipikus kiskutya nézéssel néznek rám.
-Jó.- adom meg magam végül.- Inkább elmegyek fürdeni.
-A folyosó végén balra. Ha gondolod használhatod a törölközőm.
-Kösz.
Elmentem a fürdőbe, levetettem a kölcsön kapott ruháim és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a testemen szétáramló meleg víz teljesen ellazítson. Már régóta vágytam egy igazi hosszú, forró zuhanyra. A gyereksitten nem igazán van erre lehetőség. Ott általában tíz percet kapsz arra, hogy lezuhanyozz a hideg vízben. Calum zökkentett ki elmélkedésemből.
-Emily?- kérdezte félénken. Automatikusan azok elé a részek elé kaptam, amiket nem akartam, hogy lásson.
-Menj ki! Nem látod, hogy fürdök?
-Csak hoztam neked alvó ruhát. Gondolom nem meztelenül akarsz aludni.- kinéztem a függöny mögül, s azzal eltakartam a melleimet.
-Kösz. Most pedig szia.- kezemmel intettem neki, jelezvén, hogy nyugodtan kimehet, ám éppen az ellenkezőjét csinálta. Odaállt a csaphoz, megnyitotta azt, egy fogkefére fogkrémet nyomott, majd mosni kezdte a fogát.
-Calum...- szóltam idegesen. Felpillantott rám. Szája csupa fehér hab volt a fogkrémtől.- Menj ki!
-Ne már! Fogmosás nélkül nem tudok lefeküdni.- megráztam a fejem és megforgattam zöld szemeim, aztán visszahúztam a függönyt és fürödtem tovább. Magamon éreztem a tekintetét, holott tisztában voltam vele, hogy nem néz.
Mikor visszamentem a szobába, ahova Calum vitt, az általam össze rumlizott ágy helyett egy szépen beágyazott fekhely várt. Rajta Calummal.
-Hol fogok aludni?
-Itt.- kezével megpaskolja a mellette lévő helyet. Arcom némi undort és kételkedést mutatott.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.- laptopja mögül rám vetette barna szemeit.
-Mi bajod van az ágyammal?- kérdi nagyot sóhajtva és lecsukja gépe fedelét.
-Nem fogok ott aludni, ahol már több nő feküdt, mint, ahány századot írunk.
-Honnan veszed, hogy valaha is felhoztam nőt a szobámba. Elégedjenek meg a kanapéval. Az ágyam szent terület.- rám kacsintott, majd folytatta.- Mellesleg, miből gondolod, hogy már nem vagyok szűz?
-Ismerem a fajtád.
-A fajtám?- arcán értetlen arckifejezés jelenik meg.
-Igen.- mondtam, s sarkon fordultam. Ha ő nem mondja meg, hogy hol a másik szoba akkor meg keresem magam. Végül is nem lehet olyan nehéz. Csak minimum húsz ajtót kell kinyitnom mondtam magamnak és megnéztem az első ajtót. Mikor az nem nyert megnéztem a következőt és így tovább. Ám az egyik bejárat előtt Calum hangja süvített át a folyosón.
-Azt ne nyisd ki!- már késő volt. Benyitottam és, amit bent láttam azt nem lehet megmagyarázni.