Jump.✖c.h.

Chapter 1

-...33, 34, 35...oké, mind meg van. De mi lenne, ha ez itt kiszedném...és ezt...és ezt...na és ezt? Hát nem jutnék ki az biztos. De, hol van már Calum? Igazán haladhatna!

-Oké, Emily, készen állsz?- jött be halkan az előbb említett fiú.

-Szerinted? Egy ideje már igen!

-Ha még egyszer flegmázol maradsz!- szemeim kikerekedtek. Ki ő, hogy parancsolgasson? Végül is csak a leendő kiszabadítóm, aki...oké talán mégis van oka arra, hogy dirigáljon.- Szóval készen állsz?- kérdezte, nyugodtan.

-Igen. Vagyis konkrétan mi is a terved?

-Tervem? Az is kéne?- arcomra ráfagyott az értetlenség.- Ugyan! Csak szívatlak!- bokszolt vállba. Arcomról még mindig az értetlenség tükröződött. Pedig tisztán értettem miről beszélt. Mikor feleszméltem megragadtam pólója nyakát.

-Ezzel ne merj viccelődni!- suttogom dühösen arcába. Ha jól láttam egy kicsit megrettent.- Mármint, khm...ez nem volt vicces!- csak zavartan bólintott.

-A tervem a következő. Itt van nálam ez a kulcs. Ez nyitja a az összes ajtót az épületben. Nálad lesz.- nyomta a kezembe.- Én lefoglalom a gorillákat.

-Hogyan?- szakítottam félbe.-Majd még meglátjuk. Neked lesz időd kisurranni a főkapun.

-És a kamerák? Úgy tudom azok is vannak...

-Azt, majd az egyik kocka elintézi. Ha sikerül kijutnod akkor szállj be egy fehér kocsiba. Várj olyan 10 percet és ott leszek.

-Hogy szálljak be, ha nincs nálam a kulcs?- néztem kérdőn.

-Majd nyitva hagyom. Rendben?

-Rendben.

Jól van. Huh. Csak gyorsan lopakodj ki. Nem vesz észre senki se. Számolj el háromig és menj! 1...2...3...Hé! Kint vagyok! Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? És már tényleg csak egy fehér kocsit kéne találnom és végleg szabad vagyok? Hát oké! Oh! Itt is van! És itt! És itt...és itt is...várjunk...a picsába! Itt mindegyik fehér! Akkor most játszunk olyat, hogy egyesével megnézem, melyik van nyitva? Ahj, ne már! A hatodik autó után, szemem egy pillanatra felcsillant. Nos, valamilyen okból kifolyólag, az ajtó nyitódást és a riasztót összekevertem. Fogalmam sincs, hogy. Szívem egy pillanatra megállt. Azt hittem, hogy most fogok lebukni, de szerencsére nem. Akkor buktam le, mikor az a hülye gyerek nyomában 2, emelet magasságú őrrel rohant felém.

-Szállj be!- ordítja.

-Melyikbe?- kérdem idegesen. Igen, persze, hogy a következő kocsi lett volna az. Hihetetlen sebességgel szálltunk be, majd Calum beindította a motort és már nyomta is a gázt.- Miért engem mentettél meg?- kérdeztem körülbelül fél óra kínos csend után.

-Mondtam már, hogy elég, ha csak én tudom.

-Nem, Calum, nem! Miért?

-Huh...-vett egy mély lélegzetet.