-Nem vagyok őrült! Engem csak bele kevertek!- kiáltom torkom szakadtából.- Valaki! Nem vagyok őrült! Nem tettem semmit!- hiába. Senki sem hall.
-Nem megmondtam, hogy kuss van?- jött le egy ismerős alak a lépcsőn. Válaszul bosszús szemekkel néztem rá.- Kérdeztem valamit!- hangja egyre csak emelkedett. Azt hiszem kezdek megijedni.- Válaszolj már!
-És, ha nem?
-Ne akard azt megtudni kicsim!- arcom állkapcsomnál fogva szorította. Hihetetlenül fájt, de tűrtem. Nem, adom fel ilyen könnyen.
-Engedj el vagy leharapom a kezed!
-Hidd el hamarabb mondasz búcsút a csinos kis pofidnak!- zsebéből egy kést vett elő. Mikor azt mondtam félek, az fel se ért ehhez. Jöjjön be valaki. Könyörgöm Istenem! Könyörgöm!- Most pedig vagy azt csinálod, amit én akarok vagy- mondatát azzal fejezte be, hogy az előbb említett tárgyat nyakamon végig húzta. Egyenlőre nem sérültem meg. Azt azért nem mondom, hogy nem fájt.
-Mit akarsz?- sziszegem fogaim közt.
-Mi ez a hozzáállás? Megy ez lelkesebben is.- mosolygott. Számat beszédre nyitottam, ám megszólalni nem tudtam. Egy ajtónyílás zavart meg. Ő lépett be rajta. Tekintete dühös volt. Sőt! Ha szemével ölni lehetett volna már nem lennék...várjunk...nem is rám nézett.
-Knight! Ki a fenének képzeled magad? Nem hiszem, hogy engedélyt adtam arra, hogy letold ide a hájas segged!
-B-bocsánat...
-Nincs bocsánat! Takarodj! És örülj, hogy ennyivel elengedlek!- dagadék 'barátom', iramos léptekkel el hagyta, a helyiséget.
-Nézd! El kell innen mennünk!- szólt hozzám mikor kettesben maradtunk. Idegesen körbe néztem, hogy meggyőződjek, tényleg nekem címezte mondandóját.- Jól gondolod. Hozzád pofázok.- mondta unottan.- Később érted jövök! Este eltűnünk ebből a szarfészekből!
-Várj!- szóltam utána mielőtt kiment volna.- Miért én?- kérdeztem csillogó szemekkel.
-Elég, ha én tudom.- hajolt közelebb, majd egy puszit nyomott homlokomra. Ezt mire véljem? Nem járunk, sőt semmi sincs köztünk. Maximum néhány méter fal. Egy újabb ajtócsapódásra lettem figyelmes. Kiment. Itt hagyott a gondolataimmal együtt.
YOU ARE READING
Jump.✖c.h.
FanfictionEmily Harris egy átlagos tizenéves lány. Vagyis annyira mégsem átlagos. Eddigi élete felét egy bezárt helyen töltötte. Hogy miért? Talán kiderül. Talán nem. Ha kíváncsi vagy, olvass bele, történetembe.