Friends To Lovers

11.Narutó előtt

Sasuke szemszöge:
A focicsapat kapitánya beajánlott a csapatba és nekem nem is kellett tőbb. Azonnal elfogadtam az ajánlatot.
Hazajártam bár nem is tudom miért. Senki sem volt otthon. Semmi nem volt ugyanaz mint mielőtt a szüleink meghaltak.
Néha még most is hallom Itachi bátyám üvöltését a sírásommal keveredni. Amikor erre gondolok elfog a düh és a félelem. Szerencsére itt van nekem a legjobb barátom Narutó. Az hogy az embernek van egy legjobb barátja nem mindig azt jelenti hogy nem szerethetnek egymásba.

Még kicsi voltam amikor az eset történt de már nem annyira kicsi hogy ne fogtam volna fel mi is történt. Attól a naptól fogva Narutó és én elválaszthatatlanok lettünk.
Ahogy nőttem, úgy alakult az életem de valami hiányzott. Hiányzott egy társ. Elmentem egy bárba és próbáltam a legjobb csajokat felszedni de senki nem érkezett. Amikor igen akkor nagyon jól éreztük magunkat. Előadtam magam csakhogy megfektethessem a nap lezárásaként és ő reggel már sehol sem volt szerencsére. Nagyon kínos a másnap reggel általában és ezt a kiszemeltek is tudják.
Mostanában  viszont hiányzik valaki az életemből. A kócos hajú fiú a suli bejárata előtt várt valakire minden egyes nap. Nem mertem megkérdezni kire. Mindig csak elmentem mellette, és csodák csodájára ő mindig akkor mozdult meg amikor elmentem mellette.
Ez nekem csak egy idő után tűnt csak fel. Előszőr nem tetszett, szerettem magam lenni és zenét hallgatni de ahogy teltek a napok, hiányzott a fiú piszkossárga haja és a mindig mosolyogni akaró,cseresznye piros ajkai.
Akkor értettem csak meg hogy ő is olyan mint én, látszólag legalábbis.
Ettől kezdve ha én értem oda előbb én vártam meg, ha ő akkor rám várt. Egy idő után  egyre kevesebbet kellett várnia. Még egy kis idő elteltével amikor megláttam a kapuban futni kezdtem felé majd a lépcső felé vettem az irányt és ő követett, versenyzett velem.
Mikor 7. osztályba jártunk és egyszer hazafelé tartottunk arról viccelődött hogy a biosz tanár hogy magyarázta el neki a szaporodás témakört. Ekkor jutott az eszembe hogy azt én is nagyon szívesen elmagyaráznám neki.
Ez volt az első olyan alkalom hogy erre a kis vakarcsra aki már akkor kész férfi volt így gondoltam.
Egy idő után már a tanulás sem érdekelt csak az hogy lássam,hogy vele lehessek, még ha csak focizunk vagy éppen mesél nekem valamit, valami ostobaságot.