Friends To Lovers

25

Két és fél évvel később:

Narutó szemszöge:
Furcsa napom volt. Sasuke egész nap fel sem vette nekem a telefonját és én meg halálra aggódtam magamat miatta. Aztán ott volt a fizika óra. A tanár úgy döntött nem jön be. A tesi egy rakás szerencsétlenség volt a habbal a tortán hogy a fiúk kinevettek mert úgy dobtam el a kosár labdát mint egy kislány. Aztán mikor elsétáltam duzzogni kezdtem és ezen is nevettek.
De az igazi megalázás a tömegközlekedés volt aholis a fülemben éppen az i wanna be your girlfriend című zenét üvöltettem a fülemben majd megláttam hogy nincs is csatlakoztatva a fülesem a telóhoz és mindenki engem nézett. Mindenkitől kérhettem bocsánatot. Tiszta gáz volt ez is.
Hazaérve csak arra vágytam hogy megfürödhessek és magamhoz ölelhessem Sasukét vagy más sorrendben, fürödtem volna vele és megöleltem volna. Elmeséltem volna neki hogy mi volt ma de nem tudtam.
Beértem a lakásba és sehol senki.
Egy árva lélek sem.
Furcsáltam mert ilyenkor már mindig itthon van. Neki álltalában előbb vége van az óráinak mert nem tanul művészet történelmet szerencséjére.
Tehát. Furcsáltam hogy nem volt a lakásban. Felhívtam de ki volt kapcsolva. Az utobbi időben nem voltunk meg valami jól. Valami nem kerek a kapcsolatunkban. Talán az hogy még mindig titkolózom előtte és ezt ő egyre jobban észreveszi és ahogyan látom meg is vet érte.  De nem sokáig tudom már tartani magam. El kell neki mondanom mert nem akarok már semmit.

Sasuke szemszöge:
Egyre jobban azt sem tudom mit kezdjek velünk. Egy pillanatra minden szép és jó de aztán minden borongós és viharos. Egyre többet veszekszünk és már előfordult hogy bántani is akartam Narutót de nem tettem mert nem akartam neki fájdalmat okozni. Tele vagyok kérdésekkel mert nem értem hogy lettünk ennyire idegenek egymás számára.

Na de kezdem az elején:
-Várj egy percet Narutó még be sem pakoltam. Mit akarsz? Ne idegesíts.-szóltam rá mert még mindig be nem állt a szája.
-Én csak annyit mondtam hogy jobb lenne ha a szobánk más színű lenne mint a többi kolis idiótának.-vetette közbe.
-De nem. Nem érted hogy mindennek úgy kell történnie ahogyan azt én akarom?-kiabáltam a fejéhez.
-Én megértem de akkor sem értem mikor lettél ennyire irányítás mániás.
-A francba is. Valakinek annak is kell lennie. Elbaszott ez az élet. Nem tudod megérteni hogy be akartam kerülni arra az egyetemre de nem veled. Mert mindent csak elrontasz. Nem akarom hogy láb alatt legyél.
-Egy pillanat. Te most komolyan azt mondtad hogy nem vagyok jó semmire?Mert én így hallottam abból ahogyan megfogalmazta az uraság. A kis művelt.-mondta annyi gúnnyal és megvetéssel a hangjában hogy már a falnak mentem tőle.
- Nem én nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat bassza meg. Egy pillanatra higgadj le és beszéljük ezt meg rendesen. -ütöttem bele a falba ami kiszakadt.-szerencsére gipszkarton volt.
-De azt mondtad nem akarsz velem egy helyen tanulni.
-Jó. Tudod mit? Menj a picsába,  nekem erre nincs időm. Nem fogom magam mentegetni előtted.
-Persze akkor mentegetted magad amikor először megütöttél-mutatott a szeme mellett levő hegre.-Akkor mentegetted magad. Mit igértél? Hogy nem ütsz meg. És tessék. Azóta is sajog.
-Az véletlen volt. Túlságosan sokat ittam basszameg, de ezt már mondtam. Nem történt volna meg ha azt csinálod amit mondok neked. Úgy egyeztünk meg hogy engedelmeskedsz nekem de te áthágtál minden szabályt szó szerinti és átvitt értelemben is. Megcsaltál baszki. Egy tizedikes kis suttyóval.
-Akkor miért vagy még mindig itt? Miért nem mentél el? Miért nem hagytál már magamra akkor amikor ezt megtudtad?
-Ó. Nem ám tőled kellett megtudnom. A közösségi oldaladról. Hogy is szólt az a hastag? Ja igen.
#azújpasijópasi
Hát a kurva életbe. Többet nem küzdök érted.
Azzal kisétáltam és vissza sem néztem. Egy pillanat műve volt a szerelmünk és ugyanennyi időbe tellett lerombolni azt.

Ez az utolsó rész. Kicsit kusza de tőlem ez megszokott. Élvezzétek az életet és köszönöm hogy ennyien olvastàtok megint ezt a kis semmiséget. Puszi😘. Talán még jelentkezem addigis vigyázzatok magatokra.