Friends To Lovers

5.(+18 2.0)

Sasuke szemszöge:
Utat törtem magamnak lábai közè ő pedig megfogta fèrfiasságom majd finoman elkezdte hogy mondjam húzni azt.
-Ne csináld vagy most azonnal elmegyek - nèzett rám kèrően majd mikor abbahagytam  vagyis lassítottam  a tempón finoman felnyögött, majd megint erősödni kezdtek mozdulataim  èn pedig arra gondoltam ennyi elèg is volt.
-Fordulj meg-kèrtem, vagy inkább parancsoltam neki.
Azonnal engedelmeskedett nekem majd egy vigyor kisèretèben megfordult ès kezeivel  meg támasztva magát háttal volt nekem.
Kissè lejjebb hajoltam, fèrfiasságomat járata felè vezettem majd egy finom, ès nem túl durva mozdulattal belèhelyeztem.
Olyan gyorsan ès szokatlanul nyögött fel hogy azt hittem valami komoly fájdalmat okoztam neki.
-Jól vagy? -nèztem rá èrtetlen arccal.
-Persze de mièrt hagytad abba? -kèrdezett vissza.
-Azt hittem fáj. -ismerem be. De szeretnèd folytathatom.
-Igen ezt akarom. -mondtam majd meg fogtam fenekèt jobban magamba nyomtam közben már durván megcsókoltam.
-Egyre mohobb vagy! Ez kezd tetszeni.
Oda hajolt a fülemhez majd ezt súgta  bele:
-Remèlem tudod hogy csak az enyèm vagy.
Mièrt kell ilyet kèrdeznie. Persze hogy az ővè vagyok.
- A tiéd vagyok. Csakis a tiéd.
-Rendben csak ezt akartam hallani.
Ebben a pillanatban valami meg feszültség alattam, a gyomromban lepkèk verdestek, majd hallottam hogy Narutó sikoltozva került önkívületi állapotba.
Felkúsztam az ágyon, magamhoz húztam Narutót átkaroltam ès mégsem szólaltunk csak elnyomott minket az álom.

Másnap reggel egyikünk sem kelt korán. Narutó mellettem feküdt, ès úgy szuszogott akár egy kissrác.
Már mindig átkaroltam egymást de ennek megvolt a hátul ütője. Amellett persze hogy nagyon megnyugtató ès aranyos, hihetetlenül elgèmberedik tőle az ember.
Megpróbáltam nem felèbreszteni ès kimentem a konyhába hogy főzzek nekünk egy kávèt. Csak az volt a gond hogy nem figyeltem elèggè a kèszítèse közben ès nem töltöttem meg vízzel a kávèfőzőt.
Ami elkezdett recsegni-ropogni majd egyszer csak ègett szag terjengett a levegőben.