Friends To Lovers

14

Sasuke szemszöge:
Egészen eddig azt hittem, én vagyok az erősebb, dominánsabb személy a kapcsolatunkban , de most megingott minden önbizalmam.
Itt állok, két kezemmel markolom a mosdókagylót, fejemet lehajtom és a sírás kerülget. Szeretem Narutót. Nagyon is, de a többiek még nem tudhatják ezt meg. Van aki már így is gyanakszik. Annyira megijedtem és nem figyeltem senkire mikor kirohantam,hogy észre sem vettem hogy a férfi vécé ajtajának  nyitására sem kaptam fel a fejem. Most senkivel sem akarok addig beszélni amíg saját magamban sem tisztáztam a dolgokat kettőnkkel kapcsolatban. Ha szeretem akkor ez a kis akadály semmi nekünk. Semmi nekem.
Megengedem a csapot, ami nyikorogva bár de kinyílik és elkezdem lemosni magamról a szégyen apró darabkáit. De a nagyobbak még mindig ott vannak bőrömön. Azzal nyugtatom magam hogy nem én akartam beleszeretni ebbe a fiúba. Hogy az ő hibája hogy ez történt és inkább elkellene felejtenem de ez persze egy cseppet sem igaz. Amióta az eszemet tudom szerelmes vagyok ebbe a fiúba , és bármi is történik mindig szeretni fogom.
Ő az oka megannyi örömömnek. Van benne valami amitől képtelen voltam , vagyok és leszek távol maradni. Az az igazság nem is akarok nem a közelében lenni.
Ahogy gondolkozom nem hallom meg az egyébként hangos nyikorgást ami azt jelzi hogy valaki bejött.
Felemelem a fejem, belenézek a tükörbe és Narutó jéghideg tekintetével találom szembe magam.
-Miért jöttél utánam?-kérdezem mogorván.- ne haragudj. Mit szeretnél?-érdeklődöm mostmár finomabban. Miközben végig a tükörbe nézek, egyenesen a szemébe.
-Mert nem értem mi bajod- jelentette ki gyengéden, és mindenegyes szava akár a méz olyan édesen csorgott ki, harapnivaló ajkai közül.
-Nem láthatnak meg minket együtt, én pedig az agyam eldobom hogy nem sétálhatok veled a folyosón miközben az összes faszfej minket néz. De nekem ez nem számít.
Megmondtam, minden percemet amit ez a világ még nekem adhat veled akarom tölteni. - kiabáltam neki.
Narutó közelebb jött majd hátrább szorított, egészen a mosdókagylóig. Közelhajolt az arcomhoz majd szenvedélyesen megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz a testét majd elindultam kulcscsontja felé és megharapdáltam.
-Most aztán olyan jeleket égetek beléd amiből mindenki tudni fogja hogy az enyém vagy.-mondtam neki majd megharapdáltam és keményen megszívtam nyakát.
-Akár el is mondhatnánk nekik. -vetette fel az ötletet ez az édesen szuszogó fiú és szemeit behunyva mosolygott, miközben hideg ajkam forró bőrével találkozott.
-Még nem lehet szivi-suttogtam fülébe, majd egyre erősebb ösztöneim azt súgták hogy bár a hely és az idő sem alkalmas most azonnal csillapítanom kell a testemben felgyülemlett minden értelemben előtörni készülő feszültséget.