Friends To Lovers

24.

Narutó szemszöge:
Éjszakánként még mindig felriadok a történtek miatt. Egy szemhunyásnyit sem tudok aludni mert mindig felrémlenek életem legrosszabb percei. Nem értem miért nem tudom elfeledni a történteket. Lehet el kellene mennem egy pszichologushoz aki segít, vagy esetleg valami altatót kellene beszednem. De az meg a nappali emlékeimet nem oldja meg.
Most is ez történt. Itt ülök életem szerelme mellett és nézem ahogyan alszik és én ezen rágódom.
Annyira aranyos amikor alszik. Mindig erre kelnék. Egész életemben erre vártam.
Álmodozásomból az ébresztő keltett fel ugyanis suliba kell mennünk.
Óvatosan kisimítottam egy kósza tincset szerelmem arcából majd egy csókot nyomtam az arcára.
-Sasuke, kelj fel kérlek. Nem akarok nélküled bemenni. Mostanában én vagyok a felelősségteljesebb. Ezt is megértük. Emlékszem amikor haza felé jöttünk Sasukéval és találtam egy tobozt. Egész úton azt rugdostam.
Sasuke is gyorsan elkészült majd elindultunk az iskolába. Talán a történtek miatt vagyok most felelősségteljesebb.
Sasuke mondta hogy majd szóljak neki ha esetleg mosdóba kell mennem és eljön velem de nekem ez egy kicsit kellemetlen.
Az órák nagyon hamar elteltek és elindultam egyedül hazafelé mert Sasukénak fociedzése van. Nemrég csatlakozott a csapathoz. Azt mondta neki az edző hogyha olyan jó lesz még ösztöndíjat is kap érte. De persze Sasukét nem ez érdekli. Ő azt mondja az adrenalin miatt csinálja. És mert így nem kell kosaraznia tesi órán.
Tehát hazafelé megyek és megint folytogató érzésem van. Mintha valaki figyelne. De senki nem néz. Senki. Egy árva lélek sincs az utcán. Sasuke biztat hogy menjek el egy terápiára. Eddig nem akartam elmenni mert azt hittem feltudom dolgozni ezt az egészet.