Friends To Lovers

20

Narutó szemszöge
Lassan felértünk a terembe, én letettem a táskám, Sasuke pedig leült az egyik üres székre.
Szerintem ma nemsokáig lesz tanítás ugyanis ma van az osztály karácsony. Kint farkasordító hideg van, bent a teremben viszont egy cseppet sem érezhető a kinti időjárás ugyanis ezerrel megy a fűtés és mindenki literszámra issza a különböző hideg és meleg italokat egyaránt.
Az oszály, ami egyébként sem az össztartásáról híres most kissebb-nagyobb tömegekre oszlott szét.
Van aki letelepedett a süteményes asztalnál és percenként eszi a különböző finomságokat.
Persze van olyanis aki percenként csinál úgy az üditőkkel mintha azok különböző piák lennének.
Az asztalok a terem közepén, körben székek és a diákok 20-25%-a foglal rajtuk helyet. Év közben sokan összejöttek, és van aki a kedvese ölében ül. Tehát amikor beljebb mentünk és leültünk, senki sem csodálkozott amikor  Sasuke ölében kötöttem ki.
A barátaink odagyültek, beszélgettünk közben kipukkadásig ettünk. Mindenki mondta a kínosabbnál- kínosabb, aranyos, vicces családi élményeit az ünneppel kapcsolatban.
Aztán valaki zenét kapcsolt. Akinek volt párja(tehát szinte mindenki) felállt és a lassú zene kíséretében elkezdett táncolni.
Akinek pedig nem volt párjuk azok azokon nevettek akik valamilyen lépést el rontottak, vagy ráléptek a társuk lábára, vagy úgy kipörgették őket hogy azok percekig csak pörögtek majd sugárban hányták ki a nem bentmaradó ételt.
Én mondhatni profi táncos vagyok.

Amikor már a kifulladás kerülgetett engem is Sasukét is, akkor jött oda Neji. Közelebb lépett hozzám, majd a fülembe súgott valamit amitől a vér is megfagyott bennem. Percekig csak álltam a teremben egy pontot bámulva és a sírás kerülgetett. Ez nem lehet igaz.-mondtam magam elé meredve.