Friends To Lovers

21.

Narutó szemszöge:
Kiértem a folyosóra majd a férfi vécé felé vettem az irányt. Egyszercsak a lábaim megadták magukat majd nem akartak tovább indulni. Nem tudtam hogy képes leszek -e bemenni oda ahol életem egyik legkínosabb élményét kell most megélnem. Egy olyan személlyel akit utoljára 2 éves koromban láttam. Egyszer csak eleredtek a könnyeim, de muszáj volt bemennem mert beszélnem kellett vele.

Kisvártatva benyitottam a helyiségbe és beléptem az ajtaján. Nem láttam senkit a félhomályban. Felkapcsoltam a lámpát, majd a fickót vettem észre aki a vécéajtónak támaszkodva meredt maga elé. Lassan és bizonytalanul elindultam felé. Ekkor észrevett majd előttem is termedt, megfogta a kezem majd átölelt.
-Jó újra látni Kisember-mondta, majd engedett a szorításából.
-Mit keresel itt??-kérdeztem ingerülten.
-Már nem is látogathatlak meg? Hiányoztál. Hiányzott a hangod, az illatod és a röhejes öltözködésed.-mondta majd el is mosolyodott saját kijelentésén.
Én ezt annyira nem találtam megmosolyogtatónak.
-Egészen biztos vagyok benne hogy nem ezért jöttél ide. Ne idegesíts. És ne nézz ennyire feltűnően. Komolyan te semmit nem változtál.
-Miért nem kerestél egyszer sem?-kérdezte majd közelebb lépett hozzám, legalább annyira hogyha kitárta a karját megtudjon simítani.
Azonnal elléptem egyet hátra.
-Mert nem vagyok rád kiváncsi. Semmi közöm hozzád, bazdmeg.-ezt már egy fokkal jobban üvöltöttem-egy kibaszott pszichopata vagy.
-De te erre buksz igaz?-ezt már annyira közelhajolva kérdezte hogy majdnem meg tudta volna csókolni a nyakamat.
De ahelyett hogy ezt tette volna felemelte a kezét és rászorított gyengén a nyakamra. A másik kezét a nadrágjához vezette. Kigombolta azt majd egy suhintással lehúzta magáról  ami a padlóra esett. Lassan elindult az egyik keze a lábai felé majd egy halk nyögést hallatott. Közben a másik  keze még mindig a nyakamon volt és már egyre erősebben szorította. Egy pillanatra megállt, de éppen csak annyira hogy megfordítson, így a fejemet a falnak nyomta én pedig farkasszemet néztem a csempével. Elkezdte lehúzni rólam a nadrágot majd a már álló merevedését a fenekemnek nyomta.
-Érzed ezt?-kérdezte.-Azóta nem volt ilyen mióta elhagytál. Miért hagytál el Kisember?- érdeklődött. Válaszomra sem várva olyan erővel nyomta be magát a testembe hogyha nincs ott a keze a számnál sokkal hangosabban ordítok fel.
-Ez az én helyem-jegyezte meg amikor bejutott. -Úristen.....-sóhajtozott.-Élvezed Kisember?-kérdezte színte rekedtes hangon.
Ekkor kezdtek el folyni a könnyeim, és akármennyire is akartam nem tudtam megállítani őket.
Nemsokkal később teste megfeszült,fennakadtak a szemei, és elment. Pihegve hajtotta fejét megmerevedett testemre . Egész testemben reszkettem. Ő felkapta a nadrágját,majd rácsapott a vállamra ezzel jelezve hogy öltözzek fel majd elhagyta a helyiséget.
A kis mosdó most még kissebbnek  hatott. Lekuporodtam a padlóra és percekig csak ültem ott. Valamit néztem. Nem tudom mit de muszály voltam hogy másra tudjak gondolni. A mosdót átjáró, percekkel ezelőtti eseményekre emlékeztető szagok(másnak nem tudnám nevezni)úgy jártak körbe a kis mosdóban, olyan folyrogató valóságos módon hogy az már nem volt normális. Tudtam hogy azonnal el kell hagynom a helyiséget, de nem ment.