𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

movie

A tépett halászhálóra hajazó harisnyámba már harmadszor akadt bele a kistáskám, miközben lehajoltam bekötni a platformos bakancsomat. Nem is értettem, hogy a francba tud kikötődni ilyen gyakran. Összehúztam magamon a bőrdzsekimet, és megigazítottam a hajamat, amit lófarokba kötöttem, de kihúzgáltam belőle egy csomó tincset, ettől úgy néztem ki, mint akit elütött egy busz. A terv természetesen nem ez volt, de már késő volt változtatni rajta.

Egy motor fékezett le előttem, és bár nem értettem hozzájuk különösebben, azt azért még laikusként is meg tudtam állapítani, hogy nem a legolcsóbb, legszakadtabb példány amit találni lehet. Az utasa tetőtől talpig feketébe volt öltözve, és amikor levette a sisakját, felismertem Timmy-t.

Egyáltalán nem hasonlított arra a Timmy-re, akivel reggelente etika órán ülök. A haját begöndörítette, és a szokásos magas nyakú garbó helyett most egy kivágott pólót húzott. Mintha személyiséget váltott volna az éjszakára. Mosolyogva közeledett felém, én pedig viszonoztam a gesztust. Arra viszont nem számítottam, hogy amikor mellém ér, öleléssel akar majd üdvözölni. Esetlenül átkaroltam én is, és megveregettem a hátát. Ha ez nem a legkínosabb interakció volt, akkor nem tudom mi.

- Nagyon örülök, hogy eljöttél.

- Jöhettem volna motorral is, ha valaki időben szól. - feleltem poénosan, miközben a motort méregettem. - A buszon összenyomtak az öregek.

- Ó. Könyvtárból jöttem. De hazafelé természetesen elviszlek, ha nem félsz túlságosan.

- Nem, dehogy félek. - ráztam a fejem. - Várj, azt mondod, hogy motorral mentél könyvtárba? Így ahogy vagy?

- Aha. Tudtam, hogy nem lesz már időm a koliban készülődni, szóval letudtam előre. Miért?

- Semmi. - zártam le a témát, magamban nevetve rajta. - Menjünk be.

A jegyváltás extra kínosan sikerült, ugyanis én ragaszkodtam hozzá, hogy megvegyem a saját jegyem, Timmy meg ahhoz ragaszkodott, hogy ő hívott engem, szóval ő veszi mindkét jegyet. Nyilván ez a kis félreértés már csak akkor derült ki, amikor a kasszánál álltunk. Alig vártam, hogy kiverekedjük magunkat a szituációból, de aztán jött is a következő, amikor popcornért álltunk sorba. Ezúttal előre megbeszéltük mi legyen, és kiharcoltam magamnak, hogy visszahívjam.

Nagy nehezen ezen is túlestünk, de még hátra volt legalább tíz perc a kezdésig, úgyhogy kiválasztottunk egy alkalmas padot, és elfoglaltuk az egészet. Én már el is kezdtem enni a popcornt, mivel ismertem magam és tudtam, hogy sosem fog elfogyni.

- Igazából a nachos jobb ötlet lett volna. - sóhajtozott Timmy.

- Túlárazott és keveset adnak. - fintorogtam. Ellenben ez... - a számba öntöttem egy adag popcornt. - Isteni.

- Képzeld el milyen király lenne, ha nem csak sósat lehetne itt kapni.

- Hanem?

- Mondjuk sajtosat. Vagy fokhagymásat.

- Ha tudtam volna, hogy ennyire ínyenc vagy, hoztam volna fűszersót. Vagy egy egész fej fokhagymát, meg fokhagymanyomót is. - poénkodtam.

- Nem, dehogy. Az megölte volna a hangulatot.

Egy pillanatig értetlenül ültem a popcornom fölött, de aztán elkezdett apránként  leesni, hogy ez most komolyan egy randi, és nem csak én vagyok őrült. Nem panaszkodhattam, mert eddig egészen kellemes volt, de abban nem voltam biztos, hogy bármi többet is akarnék. Viszont még fiatal volt az este, és hamarosan elindultunk befelé a terembe.

Timmy a legtökéletesebb helyet választotta, és mivel rengeteg ember ömlött be a terembe egyszerre, meg tudtam állapítani, hogy talán az elsők közt foglalta le ezt a két széket. Lassan megtelt az egész terem, kellemes popcorn illat terjengett a levegőben. Bezáródott az ajtó, és... aztán kinyílt megint. Többen körülöttem odakapták a fejüket, gondolom készen álltak a filmre, és nem örültek annak, hogy beáramlik egy csomó fény az elsötétített terembe.