𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

plans

- Fogalmatok sincs, mennyire gáz volt az egész. - kavargattam a kávémat, miközben a másik kezemmel a fejemet támasztottam.

- Talán nem kellett volna annyira ráugrani a témára. - nevetett ki Sally. - Hihetetlenül makacs tudsz lenni, ha ilyesmiről van szó.

- Nem tehetek róla, hogy kényszeresen kiállok az igazam mellett. - vonogattam a vállam.

Sally és Tessa szerettek beülni az egyetem melletti kis, hangulatos kávéházba ha hamar végeztek és tekintve, hogy még csak az első hét végén jártunk, rengeteg szabadidővel rendelkeztünk. Én nem voltam nagy híve a kávézásnak, de időnként szerettem csatlakozni hozzájuk, hogy kibeszéljük az éppen aktuális pletykákat. Most is a sarokban lévő asztalnál foglaltunk helyet, hogy minél távolabb kerüljünk a többi vendégtől.

- Inkább a tanárról mesélj. - hajolt közelebb hozzám Tessa. - Milyen volt?

- Fiatal, de még fiatalabbnak néz ki. - kezdtem. - De jó arcnak tűnik, és azt hiszem, okos is. Az órái is tuti érdekesek lesznek. Szakmai szempontból azt hiszem, minden rendben van vele. És ennél többet nem is kell tudnunk róla.

- De azért egy kicsit szeretnél, nem?

- Persze. - meredtem a kávémra. - Érdekes lehet a különbség a két kultúra között, biztosan nehéz neki beilleszkedni ide. Főleg úgy, hogy ő az egyetlen koreai származású tanár az egyetemen.

- Láttam lelépni az órátok után - szólt bele Sally. - A srác eszméletlen jól néz ki.

- Ne nevezd srácnak, ő a tanárom. - néztem rá elkerekedett szemekkel.

- És? - vonogatta a vállát. - Annyira fiatal, hogy akár még össze is jöhetnél vele. Mi is a családneve?

- Hwang.

- Mr. és Mrs. Hwang.

- Hagyd már abba, nézd meg milyen piros lett. - vágta oldalba Tessa.

- Én? Dehogy. - védtem magam azonnal.

- Jó, jó. De csak képzeld el, milyen jó jegyeket szerezhetne. Mindig is össze akartam kavarni egy tanárral. - magyarázott tovább.

- Ne is foglalkozz vele. - legyintett Tessa. - Ötössel fogod zárni ezt a kurzust is, mint az összes többit. Hihetetlen agyad van.

Elfojtottam egy mosolyt, mert az utolsó mondata azonnal eszembe juttatta az órán folytatott diskurzust. Még mindig nem tudtam a srác nevét, aki mellettem ült, de volt egy olyan érzésem, hogy mindig mi leszünk azok, akik képtelenek lesznek egyetérteni bármiben is. Legalább az órai aktivitásra megkapom majd a maximum százalékot.

- Nem akarom elterelni a témát, de beszélnünk kéne Alex szülinapi meglepetéséről. - jegyezte meg Sally.

- Azt hittem, már minden el van rendezve. - ráncoltam a homlokom. - Tessával megrendeltük a tortát, és az edzése után azzal várjuk mind a szobája előtt.

- Igen, de ez túl egyszerű. Éppen ezért, kitaláltam egy kis pluszt, amit még sosem csináltunk. A koli alagsorában üres lesz aznap este a nagyterem. Mi lenne, ha elkérnénk a portástól a kulcsot, és meglepetésbulit szerveznénk neki?

- Várj... Ez nem is hangzik olyan rosszul. - gondolkodott hangosan Tessa. - Meghívhatjuk az összes barátját, a koliból és az edzésről is. Valakinek biztosan lesz hangszórója, szóval a zene is meg lenne oldva. A torta meg legyen nagyobb, néhány barátját megkérem, hogy szálljon bele az árába. Aztán rendelhetnénk pizzát, és mindenkivel hozatnánk egy üveg bort.

- Violet?

- Tudjátok, hogy nem igazán rajongok a bulikért...

- Igen, de most Alex szülinapjáról van szó. - kérlelt Sally. - Nem is kell sokáig maradnod, elég, ha benézel egy órára, aztán mehetsz tanulni, vagy aludni, vagy akármi. Kééérlek!