𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

confession

Az Inferno melletti kis kávézó számomra teljesen ismeretlen volt, de ha már itt tartunk, maga az Inferno is felfedezetlen terepnek számított nekem. Tudtam, hogy népszerű szórakozóhely a szaktársaim körében, de még sosem volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem meglátogatni. Nem gondoltam volna, hogy az első alkalmam itt pont ez lesz. Egy megvesztegetés, ha egészen pontosak akarunk lenni.

Amikor benyitottam és körülnéztem, nem láttam Timmy-t sehol. Az órámra pillantottam, pontosan érkeztem. Ő rángatott ide, erre van pofája késni?

Leültem az egyik asztalhoz és az itallapot kezdtem böngészni. Ugyanaz volt, mint minden másik kávézóban, semmi extra. Jegeskávék, hosszú kávék, forró csokik... És koktélok. Egy darabig szemeztem a lehetőséggel, tekintettel arra a tényre, hogy most komolyan Timmy-vel fogok találkozni. Végül kiválasztottam inkább egy fehércsokis cappuccinot, és karba tett kézzel dőltem hátra. Legalább a világ végén voltam, szóval kizártnak tartottam, hogy valaki akit ismerek egyszer csak megjelenik itt és felismer.

Folyamatosan rezgett a telefonom az asztalon, újabb és újabb üzeneteket kaptam Alex-től a tegnap estével kapcsolatban. Tessa és Sally is írogattak nekem, Tessa nyilván pletykálni akart nekem, Sally meg úgy döntött, hogy beavat valamibe, amit "el sem fogok hinni". Legalábbis ezeket olvastam le az értesítésekből, miközben gondosan ügyeltem rá, hogy meg ne nyissam egyik üzenetet sem. Mivel természetesen egyiküknek sem mondhattam el, hogy éppen hol vagyok és mire készülök, inkább úgy döntöttem, hogy eltűnök egy kis időre.  Lori és Zina már órán voltak, amikor leléptem, szóval előlük nem volt túl nehéz bujkálnom. Úgy éreztem, hogy mindannyian nagyon örülnének ennek a randinak igazán nem nevezhető programnak, de én undorodtam az egésztől, és egy szavukat sem akartam volna hallani.

Éppen mélyen voltam az önutálatomban, amiért egyáltalán lehetővé tettem Timmy-nek, hogy ebbe a helyzetbe kergessen, amikor valaki a szemem elé tette a kezeit. A parfüm alapján beazonosítottam, hogy Timmy ideért, de még véletlenül sem tudtam boldogságot erőltetni magamra. Ő mosolyogva lépett elém, miután semmit sem reagáltam a viccesnek hitt mutatványára.

- Ez nem egy randi. - emlékeztettem. - Mit akarsz inni?

- Kicsit kedvesebb is lehetnél. - jegyezte meg, miközben maga elé húzta az itallapot.

Ameddig csendben nézegette, megfigyeltem a nyakában lógó nyakláncot, a fekete pólóját és a farmerkabátját. Nem nagyon öltözött ki az alkalomhoz, nem mintha én túlzásba vittem volna a készülődést. Konkrétan annyira nem akartam jönni, hogy még csak nem is sminkeltem.
Timmy felemelte a fejét, egyenesen rám nézett.

- Megvan. Ó, nagyon csinos vagy.

- Kösz. Megyek és kikérem. - álltam fel, de elém tartotta a karját.

- Majd én. - állított meg. - Mit kérsz?

- Fehércsokis cappuccinot.

- Egy fehércsokis cappuccino rendel. - azzal felállt és lelépett.

Kínosan az itallapba temetkeztem és elkezdtem olvasgatni a kávék származási helyét meg végignéztem az összes uncsi képet, amit csak találtam benne. Hamarosan visszatért Timmy a két kávéval és muszáj volt szembenéznem a valósággal.

- Szóval... - köszörülte meg a torkát kissé idegesen, valószínűleg rájött, hogy bármit is akar kihozni ebből, nem gondolta át teljesen. - Mi újság veled mostanában?

- Részt veszek egy novellaíró versenyen. - húztam elő az agyamból az egyik neutrális gondolatomat.

- Miről írsz?