𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

hangover

A fejem hangosan koppant az asztalon, de szerencsére mindenki annyira mélyen benne volt az idős professzor magyarázatában, hogy mindössze a mellettem helyet foglaló, éppen a tollát rágcsáló lány rezzent össze a váratlan hangra.

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy az előző esti buli sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam, és ezt nem csak az emlékezetkieséssel tarkított másnaposságom mondatta velem. Tényleg remekül éreztem magam, amivel nem csak a barátaimat, hanem magamat is alaposan megleptem. Csak éppen arról feledkeztem meg teljesen, hogy ennek a reggeli nyolckor kezdődő órám lesz az ára.

Miután sikeresen aludtam három és fél órát, véletlenül lesöpörtem a kezemmel a telefonom az éjjeliszekrényemről. Nos, az ébresztőt végül is kilőttem vele, de most unottan bámultam a függőleges repedésre, ami a képernyőn húzódott. Minden pozitív dolog után egy negatív következik az ember életében, legalábbis a kiegyenlítődés törvénye szerint.

Én voltam az első, aki elhagyta az előadótermet, miután a professzor lezárta az órát, majd egyenesen a koliszobámba sétáltam, és kiterültem az ágyamon, mint egy takaró. A következő órámig még hátra volt némi idő, amit alvással terveztem tölteni, de Sally-nek más ötletei voltak. Épphogy csak kényelembe helyeztem magam, amennyire a farmerom engedte, valaki máris agresszívan bekopogtatott az ajtón.

- Alszom. - szóltam ki csukott szemmel, de aztán kinyílt az ajtó.

- Csak nem fáradt vagy? - rontott be a szobába a barátnőm.

- Csak egy egészen kicsit. - poénkodtam, miközben félig ülő testhelyzetbe csavartam magam, pedig sokkal szívesebben maradtam volna fekve. - Mizu?

- Velem mizu? - ült az ágyam szélére Sally, a lófarokba kötött szőke haja csak úgy lebegett utána a lendülettől. - Inkább neked kéne mesélned. Úgy érzem, valamiről nagyon lemaradtam.

- Mire gondolsz? - ráncoltam a homlokom.

- Timmy-re. Egész este együtt lógtatok, mindenki titeket nézett. Esetleg van köztetek valami, amiről nem beszéltél?

- Dehogy. - feleltem álmos hangon. - Közös az etika óránk, vele vesztem össze múlthéten. Emlékszel?

- Jaj, tényleg. - tette drámaian a homlokára a kezét. - Viszont nem győztél meg ezzel a válasszal. Tetszik neked?

- Hát, nem tartom csúnyának. - vontam meg a vállam. - És érdekes, ahogy a világról gondolkodik.

- Ismerlek V, és igen ritka az, hogy te több mint egy órát töltesz egy buliban. Valami van a srácban, ami ennyire megfogott.

- Lehet, de ebben az esetben én sem tudom, mi volt az. Csak jobban meg akartam ismerni.

- Azért ha történik valami fejlemény az ügyben. - elmosolyodott, majd magára mutatott. - Tudod, ki az, aki elsőnek akar hallani róla.

- Igen, tudom. - mosolyogtam vissza. - Mindenképpen elmondom, de most könyörgöm, hadd aludjak egyet. Sosem éreztem még ennyire fáradtnak magam.

- Itt sem voltam. - indult el az ajtó felé, de mielőtt tényleg lelépett volna, még egyszer visszafordult. - Egyébként, szerintem összeillenétek.

Miután tényleg egyedül maradtam, végre letehettem a fejem a párnámra, csak éppen ezután már a gondolataim nem igazán hagytak pihenni. Igaz, hogy nagyon jól éreztem magam az este, de én nem éreztem úgy, hogy egy baráti beszélgetésnél több történt volna. Igen, talán félreérthető volt, hogy végig a sarokban ültünk, meg valószínűleg az sem elhanyagolható, hogy újra és újra megtöltöttük a poharainkat, de függetlenül a józansági szintemtől, megtartottam a két lépés távolságot, ahogy Timmy is.