𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

fairytale

Miután a reggelemet tanulással indítottam, semmi másra nem vágytam dél körül, mint sushi-ra. Ehhez Lori volt az emberem, aki szívesen elkísért az ázsiai marketbe és leült velem egy parkba ebédelni. Még ő is ráfintorodott a kis tekercsekre, de szigorúan a vegán változatukra, mert a nyers hal "a legundorítóbb dolog a világon".

- Hogy vagy mostanában? - kérdeztem, amikor észrevettem, hogy mereven bámul egy pontot, és az evőpálcikái között tartott sushi kezd leesni.

- Jól. Azt hiszem, egy kicsit szétszórt vagyok. - megette a falatot. - Miért?

- Alig beszélsz, sőt, alig látlak. Valami pasi van a dologban?

- Nem. - rázta a fejét. - Jó, volt néhány, de egyik sem tartott sokáig. És ezt úgy értsd, hogy több mint három napig. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből Will-t.

- Azt hittem, már túl vagy rajta. Főleg azért, mert inkább neki kell túllennie rajtad.

- Ó, igen, őt nem kell félteni. Tegnapelőtt láttam egy kávézóban ülni egy szőke csajjal. Szóval ő jól viseli. - sóhajtott fel.

- Nagyon sajnálom...

- Nem kell, igazából magamnak okoztam az egészet. Csak játszottam az agyával, és amikor vége lett, rájöttem, hogy egy idő után már nem volt játék. Nem tudom, mikor merültem ilyen mélyre ebben az egészben, de eltartott egy darabig, mire előjöttek a... a problémák. Tudod, mint amikor összetörik a szíved, de nem lehetsz túl szomorú, mert igazából te törted össze magadnak.

- Igen, ismerős a helyzet. - jegyeztem meg.

- Azt hittem, jól alakulnak Timmy-vel a dolgok.

- Jól alakulnak... legalábbis, azt hiszem. Tegnap este kaptam még egy csokor tulipánt, most sötétebbet. Pirosat. Azt írta hozzá, hogy sajnálom, úgy érzem, hogy elcsesztem mindent.

- Mit rontott volna el?

- Szerintem megbánta, hogy megcsókolt.

Lori elkerekedett szemmel fordult felém.

- Aha, szóval már itt tartottok. Miért bánta volna meg?

- Nem is tudom. Talán azért, mert hirtelen döntés volt, és kínosnak érezte. Fogalmam sincs.

- Nem is beszéltetek azóta?

- Nem. Miért?

- Jézusom, V. Hát akkor ezért hiszi azt, hogy elrontott valamit. Miért nem kerested?

- Azt hittem, ő fog keresni engem. - magyarázkodtam.

- Ha itt végeztünk, azonnal mész és beszélsz vele, oké?

- Oké, oké. Köszi a tanácsot. A segítséget. Vagy tökre mindegy.

- Nagyon szívesen. Én is kaphatok valami tanácsot?

- Nem ígérem, hogy effektív lesz, de számíthatsz rám.

- Te mit csinálnál, ha szerelmes lennél valakibe, akibe nem szabadna? Will tanár, lehet, hogy nem az én tanárom, de egy egyetemen vagyunk, nem volt helyes, amit csináltunk. És én még mindig folytatni akarom. Rossz ember vagyok? Nem akarom bajba sodorni...

- Figyelj, az érzéseidről nem te tehetsz. Azért vagy felelős, hogy mit teszel az érzéseid miatt. Ha vissza tudod fogni, nincs baj. De abban igazad van, hogy nem helyes egy tanárral kavarnod. Még a jövőben egy óráján találhatod magad és az nagyon rosszul jönne ki. Viszont én mindenben támogatlak. Szerintem nem kéne határokat szabni a szerelemnek.

- Olyan jól tudsz beszélni, V. - tette a szívére a kezét. - Ha esetleg vissza tudom szerezni, és egyszer a dékán elkap minket, te leszel az ügyvéd.