𝚠 𝚛 𝚘 𝚗 𝚐 [𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝙵𝙵]

emergency

A váróban üldögéltem és éppen Iris-t tájékoztattam arról, hogy Alex-szel leléptünk, de ő valószínűleg annyira részeg volt, hogy fel sem fogta, mi történik körülötte. Bennem is volt már egy egészséges adag alkohol ahhoz, hogy ne aggódjak, miközben Alex orrát műtötték. Az edzője és a nő, aki az orrát fogdosta, mindketten otthagytak minket, mert "a show-nak mennie kell tovább". Tipikus, Alex pedig sportolóként teljesen megértette ezt. Sőt, ő küldte el őket személyesen.

Most már tizenöt perce bent volt, de úgy éreztem, ennek nem lesz egyhamar vége. Számolgattam a steril szagú széken ülve a velem szemben lévő csempéket, és minden kis hangra felkaptam a fejem, hátha mégis Alex végzett. De nem, minden egyes alkalommal öregeket toltak el ágyakon, vagy egyedül botorkáltak valahova. Ez emlékeztetett arra, hogy mennyire utálom a kórházakat. Tudom, hogy senki sem kedveli őket különösebben, de én még az átlagnál is jobban gyűlöltem őket.

Éppen egy eszmefuttatás kellős közepén jártam, és már tudtam, hogy a váró egyik végétől a másikig egy sorban 147 csempe van, amikor meghallottam, hogy kivágódik egy ajtó. Egy pillanatig nem láttam a hang forrását, de hangos léptek közeledtek felém, és még a recepciós nő is elkezdett a bejárat felé bámulni. Először azt hittem, valaki kritikus állapotban érkezett, de aztán Hyunjin jelent meg a látókörömben. Ösztönből felpattantam, és tettem egy lépést felé.

- Violet. - mondta olyan hangon, mintha ezer éve nem látott volna.

Próbáltam kitisztítani az összes alkoholt a fejemből, hogy teljesen józanul gondolkozzak, de aztán egészen közel jött hozzám, és nemes egyszerűséggel megölelt. Óvatosan fontam a karjaimat köré, és meg is állapítottam, hogy minden bizonnyal többet ivott a kelleténél.

- Nyugi, nem az én orromat műtik. - veregettem meg a hátát, jelezve, hogy most már igazán elengedhetne. 

- Persze, tudom. - tolt el magától, de még mindig fogta mindkét kezével a vállaimat. - Csak...

- Csak?

- Sajnálom. Úgy nagyjából mindent. Tudom, hogy látni sem akarsz...

- Ott leszek. - szakítottam félbe. - Megígérem.

Tett egy lépést hátra, mint aki nem hiszi el, amit hall. Aztán gyorsan pókerarcot öltött magára.

- Bocsánat, nem kellett volna utánad jönnöm. - túrt bele a hajába. - Csak láttam, hogy beszaladsz a függöny mögé, aztán bejelentették, hogy Alex kiszáll a versenyből...

- És mivel részeg vagy, úgy döntöttél, hogy megnézed, mi történik. - fejeztem be.

- Nem vagyok részeg. - rázta meg a fejét, de nem győzött meg.

- Azt hiszem, haza kéne menned. - javasoltam.

Az fali óra ketyegését is hallani lehetett a hirtelen beállt csendben. A recepciós nő tolla élesen hasította a papírt, ahogy lejegyzett valamit. Meg is állapítottam, hogy egy szót sem szólt a professzoromhoz, aki nemes egyszerűséggel beviharzott ide. Valószínűleg látta, hogy intenzív a helyzet és nem akart beleavatkozni.

- Igen, szerintem is.

Mindkét kezemmel a hajamba túrtam idegességemben, ahogy Hyunjin elfordult, és tett egy lépést a kijárat felé. Aztán minden különösebb előjel nélkül megtorpant, és visszafordult. 

- Timmy...

- Nem beszélünk erről. - szakítottam félbe.

- Timmy tudja. - fejezte be csak azért is.

Hirtelen értelmet nyert, hogy miért tűnt olyan megjátszottnak a beszélgetésük és a mosolyuk egymás mellett. De vajon mit tud? Csak azt, hogy Hyunjin küldte nekem a virágokat, vagy azt is, hogy...