...
Kakuzu rossz kedvel, ingerülten morgot dolgozó asztala felett.- Kurva isten faszát... - vágta le az asztalra a kezèben lèvő tollat.
Felkelt az asztaltól ès kiment a konyhába egy kis wiskyèrt. A konyhába kint volt Hidashi is aki èppen cigit tömött a pultnál egy bárszèken ülve. - Isten faszát, hogy neked is itt kell cigit tömnöd! - lökte meg Kakuzu a fiatal fiút aki majdnem leesett a szèkről. - B-Bocsánat Kakuzu-senpai... - remegte halk hangon Hidashi. Kakuzu mit sem halva ki vett a hűtőből egy üveg wiskyt ès a polcról egy poharat majd elment a fiatal fiú mellett már jobban oda figyelőbben nehogy meglökje megint. Kèsőbb Kakuzu kicsit lerèszegedve ült a dolgozó asztalánál mèly gondolataiba temetkezve amit Hidan zavart meg. - Hallod öreg! Hogy mered fellökni az öcsèm?! - kiabálta. A fèrfi savanyú tekintettel felnèzett az asztalról a srácra. - Hidan hagyj...Fáj a fejem... - fogta meg a homlokát. Hidan nem nyugodott le. - KÈRJ BOCSÁNATOTT MOST! - rántotta fel a szèkről a nála kètszer nagyobb fèrfit. - HAGYJÁL MÁR! BOCSÁNATOTT KÈREK MAJD! - lökte el magától a srácot, aki sèrtődötten kitrappolt. Hidashi kint állt az ajtó mellett. - Mennj be hozzá. Èn nem beszèlek vele! - küldte be kisöccsét. Hidashi szó nèlkül, lehajtott fejjel besètált a kicsit rèszeg fèrfihez. Kakuzu ahogy vègig nèzett a szomorú fiún egyből elkapta a bűntudat. - Ne haragúdj... - sütött le a szemeit. - Semmi baj Pitypang... Pihenj kicsit ès majd kèsőbb egy zöld tea mellett megbeszèljük. - fogta meg a fèrfi kezèt. Kakuzu elmosolyodott. - Rendben. - simította meg Hidashi arcát. A fiatal fiú megölelte Pitypangját ès ott hagyta, hogy pihenjen kicsit...
