( Jó. Gyors szögezzük le. Hidashi itt még lány volt, de úgy sokkal könnyebb számomra leírni ha fiúként kezelem mint eddig. Szóval ettől a kis hibától kérlek tekintsetek el. Köszönöm.)
...
Hidashi furcsasága, hogy Kakuzut pitypangnak becézi. Bár az mégnagyobb furcsaság, hogy Kakuzu hagyja. De nem ez a lényeg. Ha nem gond elmesélem ennek a becenévnek a történetét.
Kb.fél éve történt. Kakuzu kint ült egy fa alatt és olvasott. Hidashi kereste. - Kakuzu-senpai merre vagy?! - kiáltotta.
- Ahj..mit akarsz gyerkőc?! - morogta egy fa mögül. Hidashi a hang után ment és miután megtalálta leült. - Csak kerestelek.
- Kell valami?
- Nem, csak unatkozom.
- Hmmm... - a férfi körbe nézett. - Ott van egy csomó pitypang. Csinálj koszorút. - mutatott el jobbra.
- Pitypang..koszorút..? Azt nem tudok..
- Mivan?! Miféle gyerek vagy te?! Az volt az első amit anyukám megtanított nekem. - háborgott Kakuzu.
- Hát. Nekem nem volt anyám aki megtanítson. - vont vállatt a fiú.
- Édes istenem, hogy ezt is nekem kell megtanítanom. Gyere. - fogta meg Hidashi csuklóját és felálltak. Oda mentek a pitypangokhoz. Kakuzu terpesz ülésbe leült és a lábai közé ültette Hidashit. - Nem nehéz. - dörmögte miközbe kitépett pár virágot. Finoman megfogta Hidashi kezét és elkezdték egybe fonni a pitypangokat. A fiú nagyon zavarba volt. Kakuzu keze olyan puha volt és gyengéd, ahogy a hátához volt simúlva, a halk lélegzet vételei ahogy Hidashi nyakát csikizték. Teljesen elvarázsolta. Teljesen megfeledkezett a külvilágról és arról, hogy Kakuzu beszél hozzá.
- Hidashi figyelsz te rám egyátalán? - komorodott el a férfi.
A fiú megijedt és vissza tért a valóságba. - I-Igen Pitypang figyelek! - dadogta.
Kakuzu lefagyott egy percre. - P-Pitypang?
- A-Akarom mondani Kakuzu! - vörösödött el a fiú.
Kakuzu enyhén elmosolyodott és elpirult. - Bolond kisgyerek. - simogatta meg Hidashi fejét és felkelt. - Most csináld egyedül. Vissza megyek olvasni.
- Rendben.
Hidashi végig Kakuzut figyelte amíg le nem ült. Utána probálkozott egyedül koszorút csinálni.
A férfi a fánál a könyve mögé bújva figyelte, ahogy titkos szerelme mindent bele ad. - A szívem választotja vagy.. remélem én is a tied.. - vette le a csukjáját és letette a maszkja mellé.
Fél óra elteltével Hidashinak sikerült egy koszorút össze raknia. Felkelt és oda futott Kakuzuhoz. - Senpai nézd. Sikerült. - guggolt le.
- Ügyes vagy.
Hidashi óvatosan rá tette a férfi fejére. Elpirult. Sose gondolta volna, hogy Kakuzuhoz ennyire illik a pitypang.
- Köszönöm. Meg fogom tartani. - mosolyogta a férfi.
- Kakuzu-senpai...hívhatlak Pitypangnak..? Nagyon illik hozzád.. - mekegte a fiú teljesen elvörösödve.
Kakuzu is zavarba jött. -Ö-Öhmmm..p-persze, ahogy akarod.
Hidashi arcán kiült a boldogság és elmosolyodott. - Köszönöm.
A féfrit elöntötte egy fura forró melegség a fiú mosolya láttán. Régen zavarta ez az érzés, de az idő múltával egyre jobban megtetszett neki és most is nagyon jól esett számára. Ezután mindig az járt a fejébe, hogy Hidashit hogyan tudná megint úgy meg mosolyogtatni, hogy boldog legyen...
