...
Este volt. Már mindenki aludt ,csak szerelmespárunk nem. Kakuzut valami nyomasztotta és kavarogtak benne a gondolatok. Magányosnak érezte magát. Ami nem is csoda hisz már annyira hozzá szokott Hidashi társaságához, hogy nélküle már nem is szeret semmit csinálni. Minden a fiúra emlékeztette, de nem akarta bevallani, hogy szerelmes. Rossz dolognak tartotta. Oh, pedig ha tudná, hogy a fiú mennyire oda van érte..És, hogy két szobával arrébb ő se tud aludni a szerelem és a benne kavargó érzései miatt. Kakuzuval ellentétbe Hidashi versbe próbálta megfogalmazni érzéseit és gondolatait. Noha így este elég nehéz volt neki. A férfi azon gondolkodott, hogy átmegy kicsit Hidashihoz, hogy magányérzetét oltsa. Bele telt neki egy kis időbe mire össze szedte magát. Kinyitotta az ajtót és halkan mély lélegzeteket véve a fiú szobájához sétált és halkan bekopogott. Hidashi gyors eldugta a versét és az ajtóhoz sietett majd kinyitotta. Végignézett az előtte álló férfin. Egy mackónadrág volt rajta, kidolgozott felső teste szabadon volt és hosszú gesztenyebarna haja fel volt kötve lazán kontyba. A fiú zavarba jött és lehajtott fejjel beengedte a férfit. Kakuzu látta, hogy Hidashi lassan elpirul ami hófehér bőrén gyorsan és erősen látszódik. Megmosolyogta és leült az ágyra. Hidashi becsukta az ajtót és végre meg mert szólalni. - Mit szeretnél így este?
Kakuzu vállat vont. - Nem tudom. Csak kedvem volt átjönni így hát átjöttem. - mosolyodott el ismét a férfi, igaz most ezen ő is meglepődött. Hidashi bólintott és leült a férfi mellé. Kakuzu nagyon szeretett volna beszélni Hidashival valamiről, bármiről de félt megszólalni így hát egymás mellett ültek és nézelődtek. Kakuzu tudta, hogy Hidashi sose fog megszólalni ha ő nem kezdeményez. Vett egy mély levegőt és az első téma ami eszébe jutott beszélni és kérdezni kezdett róla, ami Hidashit is érdekelte. A versekről kezdtek el beszélni, eleinte faggatni kellet a fiút de aztán felbátorodott és egyre többet beszélt. Kakuzu figyelmesen hallgatta. Hidashin látszott, hogy mennyire imád erről beszélni. Kakuzut egy kellemes érzés öntötte el Hidashi látványán. Ahogy hallgatta a fiút körbenézett a szobába és észre vett a párna alatt egy papírt. - Ez itt mi? - szakította félbe Hidashit.
-Micsoda? .- kérdezett vissza. - Ez a papírt. - mutatott a párnára Kakuzu.
- A-Az semmi. Csak egy félresikerült vers. - nyúlt a párna alá és kivette a papírt,amit rögtön össze is gyűrt és eldobott. Kakuzu kicsit megszeppent. - Most miért dobtad ki? -kérdezte. - Mert nem volt jó és nem szeretnék neked szar verset mutatni. - magyarázta a fiú. Kakuzu bólintott és folytatta az előbb elkezdett beszélgetést. Egész hajnalig beszéltek és jól érezték magukat. De aztán Hidashi kezdett álmos lenni. - Álmos vagy kis pillangó? - simította meg a fiú arcát Kakuzu. A fiú bólogatott. A férfi felfeküdt az ágyra és finoman maga mellé húzta. - Itt maradok amíg el nem alszol. - karolta Hidashit. A fiú elvörösödve bólintott és becsukta a szemét. Kakuzu illata, a higgadt lélegzetvétele, a finom bőre tapintása teljesen elvarázsolta Hidashit. Még sose bízott ennyire férfiba és sose érezte ekkora biztonságba magát mint most élete szerelme karjai közt. Kakuzu se érzett másképp. A szíve hevesen zakatolt. Finoman simogatta Hidashi sebekkel teli vállát, amin tűz forró volt a seb gyulladtsága miatt. Elkapta az érzés, hogy nem akar elmenni. De a többiek miatt nem teheti meg, hogy ott marad mert nem akarta, hogy mindenki erről beszéljen.
Hidashi szépen lassan elaludt. Amikor már mélyen aludt Kakuzu felkelt és betakarta a fiút. Finoman egy puszit is adott neki. Oda ment az íróasztalhoz és írt egy levelet amibe megköszönte az estét és, hogy mennyire jól érezte magát. Elindult kifele. Letette az éjjeli szekrényre a levelet és az eldobott verset felvette a földről és elvitte. Fűtötte a kíváncsiság, hogy mit írhatott. A szobájába visszaérve ledobta magát az ágyra és elkezdte olvasni a verset. Az elején nem realizálta, hogy kiről van szó,de mikor elolvasta a nagybetűvel kezdődő "Pitypang" nevet elvörösödött. Végig gondolta. Hidashi azért nem mutatta meg neki a verset mert egy neki szóló szerelmes vers volt. Kakuzu nagyon boldog lett és örömmel realizálta, hogy Hidashi szereti. Szépen össze hajtotta a papírt és betette a párnája alá. Eldöntötte, hogy nem érdekli, hogy ki mit fog szólni ő udvarolni fog a fiúnak. Minimum egy órát még ezen gondolkodott, aztán az álmosság őt is elnyomta...
